Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
1434 L. NAGY ZSUZSA küldött nyomozók jelentésekben számoltak be. Ezek egy időben feltüntették a választmányi tagok pártállását is, Rassayt pártonkívüliként szerepeltették.6 3 Rassay és a különböző táborokból hazatértek együttérzés helyett gyanakvással, ellenérzéssel szembesültek, amit az MKP lapja, a Szabad Nép cikkei csak tápláltak, akár keresztény, akár zsidó túlélőkről volt szó.6 4 Rátkai keserűen írta: „Igen sokan vágták a szemembe, hogy elég volt már Mauthausenből... De kinek? Elsősorban a keretlegényeknek, a zsidó üzletek és lakások fosztogatóinak és mindazoknak, akiknek szemében minden hazatért deportált egy-egy vádirat."6 5 Noha Rassay visszavonultan élt, már 1945-ben kötelező feladatoknak kellett eleget tennie és így a közfigyelem is ráirányult. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 4-én elrendelte — a közigazgatás átszervezése mellett —- az állami alkalmazottak korábbi magatartását felülvizsgáló igazoló bizottságok felállítását. Ilyen bizottságok azonban minden területen működtek, ide értve a szabadfoglalkozású értelmiségieket tömörítő kamarákat is. Ezeknek az eljárásoknak az volt a céljuk, hogy eltávolítsák a jobb- és szélsőjobboldali elemeket, a legenyhébb végzés a nyugdíjazás volt, tömegessé vált viszont az elbocsátás, vagyis a B-listázás, a nyugdíj megvonása. Rassay teljes joggal hitte, hogy múltja tiszta, őt jobboldalisággal az új rendszer nem vádolhatja. Ezért egyszerűen nem reagált azokra a felhívásokra, amelyek az érintetteket az igazolóbizottságok előtti megjelenésre szólították. Ebben a hitében megerősítette, hogy az Újságíró Kamara 1945. augusztus 17-én, anélkül, hogy ezt kérte volna, igazolta.6 6 1920 óta volt tagja az Ügyvédi Kamarának, de ott sem jelentkezett igazolásra. Nemcsak a fentiek miatt, hanem azért sem, mert képviselősége, városatyai tiszte mellett ténylegesen nem folytatott ügyvédi gyakorlatot. A Kamara azonban, követve a kialakult gyakorlatot, ún. gondnokot jelölt ki dr. Földes Sándor ügyvéd személyében, hogy tájékoztatást kapjon Rassayról, illetve jogászi tevékenységéről. Földes ügyvéd jelentése több szempontból is érdekes, helyenként mulatságos. Késedelmesen adott jelentést s ezt azzal magyarázta, hogy „Meg kellett előbb keresnem a Bolyai utcát, melyre végül a Rózsadombon akadtam" (az én kiemelésem, L.N.Zs.) - mintha ez a villákkal beépített utca sem a budapesti térképen, sem az utca névjegyzékben nem szerepelt volna. Az utca, mely a Szemlőhegyi úttól indul lefelé a Duna irányába, máig meg van, őrizte nevét is. „Dr. Rassay József Károly kartársunk személyében — írja tovább — Rassay Károly politikust ismertem fel (!), aki a magyar liberális polgári pártnak a vezére volt az 1944. év tavaszáig, amikor a németek kihurcolták Mauthausenbe." A felismerés aligha lehetett túl nehéz Rassay több évtizedes közszereplése, az újságokban gyakorta megjelent fotói s a róla készült sok karikatúra nyomán. A jelentés megállapítja, hogy Rassay korábban nem praktizált ügyvédként s mert „politikai múltja tiszta", igazolásra nincs szüksége. Továbbá „semmi néven 63 Szita ím. 303-305. Utóbb a BM fel is oszlatta a GFK-t. Uo. 310-311. 64 Uo. 307. Idézi pl. a Szabad Nép 1945. december 29-ei cikkét, amely szerint a német fogolytáborból hazatért személy „a fasizmus üldözöttjének szerepében akar tetszelegni". 65 Szita 309., a Képes Figyelő 1945. december 21-ei cikke. 66 Budapesti Ügyvédi Kamara (Bp. ÜK) 1946. ük. 201. sz.
