Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421

1430 L. NAGY ZSUZSA priccsen, azt nem kellett mással megosztaniok, takarójuk, sőt, valamiféle szekrénykéjük is volt.4

5 A nyilas hatalomátvételt követően többé már nem kaphattak élelmiszercsomagot otthonról. Az ellátmány így napi 30 dkg kenyér, répaleves, egy-egy falat Wurst lett. Nagy szerencsének számított, hogy a magyarokkal rokonszenvező kápó és blokk-írnok többeket a kertészetbe osztott be munkára. Természetesen a foglyok takarították körletüket. Rassay is hozzájutott könnyebb munkához, mint a foglyok kartonjainak vagy egy árumagazin készletének rendezése. Az utóbbi helyen főnöke egy bécsi „kasszabetörő" volt, „meleg szívű, jó ember". Dolgozott Rassay mosodában is.46 A megalázó bánásmódra, a barakkban való elhelyezkedésükre visszaemlékezve Rassay azt írta: „Csak undor és gyűlölet érzése élt lelkemben. Undorodtam a környezettől, a vadállattá lett emberektől, saját testemtől... És ez legyen most már mindennapi életem?" - tette fel a kérdést önmagának.4

7 Amikor a blokk-írnok május 5-én összeírta őket, „Mindenki abban reménykedett, hogy a jövő a múltban elfoglalt pozíció arányában fog alakulni." Ezért minden fogoly ragaszkodott alához, hogy címét, rangját pontosan feljegyezzék. Ennek alapján azután Somogyvári névjegyeket írt a foglyok szekrényrekeszeire, - nem mindennapi jelenségként Mauthausenben.

48 A címek-rangok méltánylása helyett azonban a 19-esek számokat kaptak, amelyeket a kabát baloldalára varrtak s amit pléh darabon bal csuklójukra drótoztak. A számokat rájuk már nem tetoválták. A krematórium egyébként tőlük 50-60 méterre működött.49 Rassay és társai az utóbb érkezett foglyoktól tudták meg, hogy a Hangli Kioszk, a városligeti Gundel, az Abbázia Kávéház 1944 végén is estéről-estére tele van emberekkel, akik nem is gondolnak rájuk. „És mi még arról álmodoztunk, hogy nemzeti gyász ülte meg a megalázott nemzet fővárosát" - sóhajtott fel Rassay.5

0 Mauthausenben esett meg találkozása 1945. február 17-én Kállay Miklóssal. „Én már őslakója voltam a tábornak — emlékezett Rassay — Őt akkor kísérte fel egy SS altiszt. Nekem megszokott látvány volt az új foglyot hozó SS. Fel sem figyeltem rá. Hogy ő nem ismert meg, azon nem csodálkozom. A háflingek rongyaiban, egy nagy seprűvel a vállamon, nem váltam ki az úton mozgó többi rabszolga sorából."51 Rassay mauthauseni kálváriája — társaival együtt — 1945. május 5-én ért véget, amikor az amerikai hadsereg felszabadította a tábort. Az ekkor már hónapok óta'hivatalban lévő új magyar kormány megkezdte a politikai foglyok hazaszállítását. E feladatot Bíró Zoltán, Rákosi Mátyás testvére és Péter Gábor kapta. A szállítás zömmel teherautókon történt s úgy alakult, hogy Rassay az utolsó csoportba került. 1945. május 21-én éjjel érkezett Budapestre.52 45

Uo. és Rátkai im. 147. 46

Rassay im. 336-339., 346.; Szita im. 222. 47

Rassay im. 332. 48

Rassay im. 333-334. 49

Rassay im. 336. 50

Uo. 343. 51

Uo. 299. 52

Szita im. 297. a Magyar Nemzet 1945. július 28-ai cikke alapján -v.-t Ma, csak ekkor adtak hírt Rassay hazatéréséről és arról, hogy Mauthausenből valamilyen módon Baden bei Wienbe került,