Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
RASSAY KÁROLY ÉLETÚTJA 1944-1953 KÖZÖTT 1431 Újra itthon Sem a hazatérő férfi, sem az őt fogadó világ nem hasonlított egykori önmagára. Rassay, aki telt alakja miatt régen kedvit témája volt a karikaturistáknak, 1945 májusára csont és bőr lett. A város, amelyet annyira szeretett, romokban hevert, a budai oldal különösen megszenvedte Budapest ostromát. Mégis szerencsésnek mondhatta magát, hazatért, nem úgy, mint számos barátja és elveinek társa, aki német lágerekben lelte halálát, mint Vázsonyi Vilmos fia, János, Szabó Károly, a Kossuth Párt főtitkára, Szentmiklóssy Andor és olyan kiváló szakemberek, mint Pollatschek Elemér, a neves gégész professzor, Fellner Frigyes, a nemzetközi hírű statisztikus. Lakható maradt a villájuk és életben voltak családtagjai is. Rassay még fogoly volt, amikor itthon már régen elültek a harctéri zaj, az élet újra kezdődött minden területen, megindult a politikai és hatalmi harc, formálódtak annak távolról sem végleges pártkeretei is. Rassaynak volt miről tájékozódnia részben barátai révén, részben az újságokból. Rupert Rezső lánya, Klára, ma is jól emlékezik arra, hogy mivel még ponton híd — amelyet majd a kedélyüket visszanyert pestiek Manci-hídnak neveznek — sem kötötte össze Pestet és Budát, apját kísérve csónakon kelt át a Dunán, hogy felkeressék a régi barátot és harcostársat.53 Természetesen sokan mások is fontosnak tartották, hogy informálják mindarról, ami távollétében történt, hogy kikérjék véleményét. Noha Rassay soha nem tartozott a szabadkőművesség kötelékébe, párthívei között sok páholytag akadt. így az 1945-ben ismét törvényes működést nyert szabadkőművesek szegedi csoportja is szükségesnek érezte, hogy hozzá forduljon, mint a város egykori polgári liberális-demokrata képviselőjéhez.5 4 Az adott helyzetben az iránta megnyilvánult érdeklődés inkább ártott, semmint használt neki és az általa képviselt nézeteknek, legalábbis a kommunista vezetők körében. Talán Rassay sem gondolta, hogy azok az elvek, amelyeket ő és pártja képviselt, olyan mély gyökereket eresztettek, mint amit követőinek már 1944 késő őszi megszerveződése mutatott. A front elvonulása után nyomban megjelentek a polgári liberális-demokratikus pártok, nem egyszer a régről ismert neveken. Nemcsak ott alakítottak pártot, ahol ilyen korábban is működött, hanem sok helyen másutt is. A hadihelyzet következtében nem Budapest, hanem a vidék volt a kezdeményező. Az első város, ahol Polgári Demokrata Párt (PDP) néven színre léptek, Szeged volt. E párt neve egy jelzőben különbözött Rassay egykori pártjáétól, amennyiben a „demokrata" helyén régen a „szabadság" állt. A PDP azonban abban is különbözött Rassay régi pattjától, hogy ezt gyűjtő pártnak tekintették a liberálisok, mert csatlakoztak hozzá azok is, akik korábban a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Pártnak, vagy az októbrista jellegű Kossuth Pártnak voltak a tagjai, de a radikális demokraták közül is többen, akik korábban nem feltétlenül tartoztak valamely ellenzéki párthoz. A PDP jövőbeni szerepét, lehetőségét illetően irreális reményeket éltetett az a tény, hogy az 1944. december l-jén Szegeden megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front egyik alapítója lett, vezérkaráahol Fomin szovjet vezérőrnaggyal is tárgyalt. Rassay visszaemlékezésében azonban erről nem ejt szót. Rátkai im. 237., 241-242. 53 Rupert Klára közlése 2002. novemberében. 54 Új Magyar Központi Levéltár (UMKL) M 626. 5. doboz. Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944-1949. Bp. 1983. 12-14.
