Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421

RASSAY KÁROLY ÉLETÚTJA 1944-1953 KÖZÖTT 1425 a zsidóságot, mert a német megszállás és uralom az ő pusztulásukat jelenti."15 Rassay — mondhatnánk — naiv volt, amikor egyezkedést várt a németektől, viszont tökéletesen jól látta a megszállás elkerülhetetlen következményeit. Ezen a megbeszélésen Bajcsy-Zsilinszky volt a legradikálisabb, mivel a németekkel szemben fegyveres ellenállást követelt. Bethlen azonban ezt csak akkor vélte lehetségesnek, ha a szövetségesek katonai támogatást adnak, míg a vezérkar főnöke, Szombathelyi úgy látta, „a Budapesten és Nyugat-Magyarországon lévő csapatokkal semmiféle ellenállást nem lehet kifejteni."1

6 Rassay és Kállay ekkor beszéltek utoljára egymással. Egy esztendő múltán elmennek majd egymás mellett, ott és abban a helyzetben azonban, ha látták is, nem ismerték fel egymást. De erről majd később, a maga helyén. Arról, hogy a Wehrmacht átlépte a magyar határt, hivatalos értesítést nem kapott a kormány Ghyczy külügyminiszter Klessheimből küldött táviratából mégis értesült. Ebben, mint ismeretes, a következő állt: „Kérem közölni feleségemmel, hogy jól vagyok." Köztudott volt, hogy Ghyczy gyomorbajjal küzködik, a szöveg mégsem egészségi állapotára vonatkozott. Egy előzetesen megbeszélt kód értelmében azt jelentette, hogy a német csapatok elindultak Magyarországra. De érkezett még egy távirat, ez már Szombathelyitől: amíg a kormányzó haza nem ér, semmit sem szabad tenni s „a német csapatokat barátságosan kell fogadni".17

Ez felmentést adott mindenfajta ellenállás kifejtésére, még ha lettek volna is erők és vezetők, amelyek és akik azt vállalják. Ghyczy táviratának vétele után Kállay utasította a különböző minisztériumokat a kiugrás ügyével és híveivel kapcsolatos bizalmas és kompromittáló iratok megsemmisítésére. Fia, Kristóf, egész éjjel a telefon mellett ült és riasztotta a kiugrás híveit.1

8

Mindennek az lett a következménye, hogy a miniszterelnökségen, a hivatalokban, a pártok helyiségeiben, a magánlakásokban füstölni kezdtek a kémények: elégett, oda lett azoknak az iratoknak a túlnyomóan nagy többsége, amely árthatott volna az érintetteknek. A történész már ekkor elvesztette forrásainak nagy és fontos részét. 1944 márciusa szép tavaszi időt hozott. A kávéházak, a sörözők és teraszaik Budapesten és másutt pénteken, szombaton (17-én és 18-án) épp úgy tele voltak, mint vasárnap, 19-én délelőtt. A társalgás témája: mi lenne, ha mégis megtörténne a némeg megszállás. Darvas József úgy emlékezett, az emberek „egyszerűen nem akarták elhinni, hogy ez bekövetkezhet. Kállayéknak drukkoltak, valami csodában reménykedtek."1

9 Csoda nem történt. Március 19-én Budapest utcáin megjelentek a Wehrmacht osztagai, de a kávéházi teraszokon üldögélő polgárok nagy része, ha csodálkozott is e felvonuláson, valódi jelentőségét nem fogta fel. Kállay szerint a németek „katonazenekarral, parádéval" érkeztek, Budapesten azonban elmaradt az az üdvözlés, amit bevonulásukkor Bécsben vagy Prágában tapasztal-15

Kállay im. 2. к. 169-170. 16

Uo. 167. 17

Uo. 177-178. 18

Uo. 182. Történeti Hivatal (TH) V-55184/1. 36. (Ambrózy Gyulának, a kabinetiroda főnökének vallomása az Imrédy perben.) Az adatgyűjtés óta a TH neve a következőre változott: Állambiztonsági Hivatalok Történeti Levéltára. Ifj. Vázsonyi Vilmos közlése Budapesten 1976 áprilisában. 19

Darvas József: Város az ingoványon. Bp. 1945. 90.