Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
1426 L. NAGY ZSUZSA tak.2 0 Darvas szerint „olyan csöndben, szinte észrevétlen zajlott le az ország megszállása, hogy sokan szinte észre sem vették... még vasárnap délben is csak kevesen tudták, hogy mi történt." Mint írta: „ez a legszörnyűbb szégyen", ami csak történhetett, „egy lelkevesztett nép szomorú, szégyenteljes vizsgája volt ez a nap".2 1 Aki azt hitte, hogy az újságokból majd tájékozódik, az súlyosan tévedett. Az Esti Kurír is megjelent március 20-án, de felsőbb utasításra ez a lap sem írhatott egyetlen szót sem a megszállásról. Az Esti Kurír haldoklása március 22-én ért véget: ettől kezdve megjelenését a Sztójay-kormány, akárcsak a többi hasonló lapét, betiltotta. A magyar rádió csak március 23-án jelentette be a megszállást és az új kormány megalakulását. Még mit sem sejtve a bekövetkezendőkről, Rassayék március 19-ére tűzték ki a disznóvágást tököli tanyájukon. Az új helyzetben Rassay úgy döntött, nem hagyja el a várost. A reggel 6 órakor Chorin Ferenctől kapott telefonhívás szerint a német csapatok a Kelenföldi pályaudvaron vagomroznak ki, Chorin vidékre indult. A telefon szüntelenül csengett, Rassayt menekülésre biztatták, nyolc órakor már értesült arról, hogy Bajcsy-Zsilinszky fegyveresen ellenállt a letartóztatására érkezett német és magyar különítménynek s megsebesült. Rátkai Károly, lapjának szerkesztője arról tudósította Rassayt, hogy mái- több ellenzéki képviselőt elfogtak.22 Március 19-én kész és terjedelmes lista alapján a németek — magyar segédlettel — megkezdték a náci-németellenes politikusok, a kiugrás híveinek letartóztatását. Rassay éppen Rátkaival beszélt telefonon, amikor két német katona és egy — feltehetően nyilas — fiatalember érkezett elfogására. Csak télikabátját és szemüvegét vette magához, így indultak el egy általa sem hitt hosszú útra és rendkívüli megpróbáltatások elé.2 3 Ezek egy fiatal, jó erőben lévő férfit is nehéz próba elé állítottak volna. 1944-ben azonban Rassay már 58. évében járt, fizikai erejét nemcsak ez korlátozta, hanem az is, hogy soha nem sportolt. Napjai a parlament, a fővárosi közgyűlés, lapjának szerkesztősége között teltek. Utjának első állomása a Dunagőzhajózási Társaság épületének pincéje volt, azé a társaságé, amelyben apja egész életében szolgált. Értékeit, arany karóráját, pénzét elvették és egy 18-as számmal jelölt borítékba zárták. Ezen azért akadt fenn, mert hetekkel előbb villája kapujára ismeretlen személyek többször is felírták ugyanezt a számot. A pincében már „várták" Sigray Antal, Baranyai Lipót, Csekonich Iván, hordágyon ott feküdt, Sigray bőrkabátjával letakarva, Bajcsy-Zsilinszky. A létszám egyre gyarapodott, Mónus Illés, Goldberger Leó, Aschner Lipót, Barcza Ferenc, Dampierre grófné, a volt francia követ felesége és még mások érkeztek. De ott volt Rácz Kálmán is, a volt nyilas képviselő.24 20 Kállay im. 2. к. 183. 21 Darvas im. 92-93. 22 Rassay im. 302. 23 Uo. 303. Elfogására, Mauthausenig vezető útjára és az ottani viszonyokra alapjában véve két forrásra támaszkodhattam: saját, már idézett visszaemlékezésére, valamint Rátkai Károly: Két torony. Magyar politikusok Mauthausenben. Bp. 1945. с. munkájára. Legújabban értékes részleteket hoz Szita Szabolcs: A Gestapo Magyarországon. A terror és a rablás történetéből. Bp. 2002. с. kötete. 24 Rassay im. 303-304.
