Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421
L. Nagy Zsuzsa MAUTHAUSENTŐL FÜZE S GYARMATIG Rassay Károly útja 1944-1953 között Rassay Károly (1886-1958) a két háború között a liberális-demokratikus polgári irányzat kiemelkedő alakja volt, képviselő, Budapesten városatya, az általa alapított párt vezetője, az Esti Kurír c. napilap elindítója, tulajdonosa, főszerkesztője. Ellenzéki volt 1945 előtt s azzá kellett lennie azt követően is, mivel politikai eszméi és törekvései nem változtak: polgári demokrácia, parlamentáris többpártrendszer, politikai szabadságjogok, mérsékelt szociális és gazdasági reformok. Fenntartás nélkül szállt szembe a szélsőjobboldali törekvésekkel, a nácizmussal, a német szövetséggel, Berlinben is az angolszászbarát, a kiugrást szorgalmazó politikusok között tartották számon. Ebből következően nem csodálható, ha a 20-as évek elején a szélsőjobboldal halállistáján szerepelt, 1944 márciusában pedig a Gestapo hurcolta el. Ennek a jellegzetes polgári pályának — a körülmények folytán — szinte szükségszerű folytatása lett, hogy 1951-ben a „volt kizsákmányolókra" vonatkozó belügyminiszteri rendelet alapján eltávolították Budapestről, sokakkal együtt kitelepítették. Túlélte Mauthausent, túlélte a kitelepítést is, de az 1945 utáni évek már csak vegetációt jelentettek egy korábban aktív politikus pályáján. Német fogságban Az 1944. évet az emberek általában a szokásos újévi köszöntéssel fogadták s ha ebből a vidámság sem hiányzott, annak volt oka. A háború tombolása ellenére a hátország még békében élt, a hadviselést addig a frontokon elesett vagy fogságba került katonái, munkaszolgálatosai elvesztése, a közellátás nehézségei révén észlelte. Még mindig oázisnak tűnt az ország abban a sivatagban, amit a német megszállás teremtett Európa java részén, körülölelve Magyarországot is. Az ország zsidósága ugyan 1938 óta súlyos jogfosztásban élt, de a keleti frontra küldött tagjai kivételével, élete nem forgott veszélyben. Az új évet azonban baljós előjelek kísérték. Ezeket a politikai elitnek csak az a része érzékelte, amely az előző évben a háborúból történő kiugrás, a németektől való elszakadás, a szövetségesekhez lehetséges átállás elérésén tevékenykedett és ebben reménykedett.1 Miután Kállay miniszterelnök megkapta az an-1 Ebbe a körbe tartozott Rassay Károly is. Vö. L. Nagy Zsuzsa: Liberális pártmozgalmak 1931-1945. Bp. 1986. 10. fej. Andorka Rudolf naplója. A madridi követségtől Mauthausenig. Összeáll., a bevezetőt és a jegyzeteket írta Lőrincz Zuzsa. Bp. 1978. Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam, 1942-1944. 1-2. köt. Bp. 1991.
