Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - L. Nagy Zsuzsa: Mauthausentől Füzesgyarmatig. Rassay Károly életútja 1944-1953 között 1421

1422 L. NAGY ZSUZSA golok előzetes fegyverszüneti feltételeit 1943 szeptemberében, ő és a mögötte állók azt hitték, csak ki kell várniok, amíg a szövetséges csapatok elérik az ország határát.2

Ma visszatekintve az eseményekre, nagyon nehéz megérteni, hogy 1944 elején is úgy viselkedtek, mintha ez reális lett volna. Senki sem foglalkozott az átállás tényleges előkészítésével, energiájukat a háború utáni berendezkedés és politizálás mikéntje, az ezzel kapcsolatos csatározások kötötték le.3

Pedig 1943 szeptembere nemcsak a reményt hozta meg, hanem azon nyomban szét is oszlatta azt, hiszen Skorzeny és társai, akikkel hamarosan Budapesten is találkozunk, kiszabadítják az elcsapott duce-t, Mussolinit, aki Salóban ellenkormányt alakít, a szövetséges csapatok elakadnak Itáliában és soha nem jutnak el a magyar határhoz. Ezzel szemben a szovjet hadsereg erőteljesen nyomult Nyugat felé, egyre közelebb jutva Magyarországhoz. Ráadásul az angol kormány azt üzeni Budapestre, ha a honvédség szembeszáll a szovjet hadsereggel, Magyarország a németekkel azonos elbánásban fog részesülni.4

Az élet azonban — úgy tűnt — rutinszerűen folyt tovább. A főváros 1944. január 7-ei rendkívüli közgyűlése a szakbizottságok tagjainak megválasztásával foglalkozott, akik között ott voltak az ellenzék tagjai is. Rassayt akkora többséggel választották be, amire korábban nem volt példa.5 Februárban a harmadik alpolgármester megválasztása körül békebeli csatározás zajlott. Ennek során a liberálisok Rassayval az élen, kivonultak a közgyűlésről és így heteken át tartó huza-vona kezdődött.6

A látszat azonban csalóka volt. Januárban a magyar katonai attasék szokásos évi értekezletén Kádár Gyula előadását arra építette fel, hogy ,,a háborút a németek elveszítik". A külügyminiszter, Ghyczy Jenő, gratulált az előadáshoz, ezzel szemben Szombathelyi Ferenc azt fejtegette, „a németek a végén mégiscsak megnyerik a háborút." Szentmiklóssy Andor, a külügyminiszter helyettese, valamint Szegedy-Maszák Aladár, a külügy politikai osztályának vezetője, erre így reagált: „Ez az ember megőrült."7 Az olvasni tudók néhány napilapból is érthettek. Az Esti Kurír 1943-tól rendszeresen jelentetett meg cikkeket a szomszédos országokban zajló, Magyarországot is érintő eseményekről: a csehszlovák emigráció tevékenységéről, a németek elleni partizánharcokról a Balkánon, Titoról és az általa vezetett hadsereg akcióiról, a Szovjetunióban működő lengyel bizottságról. Ismertette a lap a bolgár kormány egyik miniszterének nyilatkozatát, miszerint a bolgár hadsereg soha nem fog idegen érdekekért harcolni, nem fogja hadszíntérré változtatni országát. Tudósított Bulgária különbékéjéről is, amit a Szovjetunióval kötött, a Casablancán tartott tanácskozásról, a moszkvai konferenciáról. Berlinben ekkor már készen állt és csak megvalósításra várt a Margarétaterv, Magyarország megszállásának terve. Időzítésében nagy szerepet játszott a szövetségesek taktikája. Előkészítve ui. a második front megnyitását, vagyis a 2 Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. Bp. 1978. 3 Jellemző volt e tekintetben az 1943 nyarán Balatonszárszón tartott konferencia, ahol a hatalmon kívül állók keresték Magyarország kiútját, valójában háború utáni jövőjét. L. Kiútkeresés 1943. Szerk. L. Nagy Zsuzsa, Burucs Kornélia. Bp. 1989. Különösen Czine Mihály, Huszár Tibor, Vida István, Vitányi Iván írásait. 4 Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Bp. 1988. 3. Átdolgozott kiadás. 5 L. Nagy Zsuzsa A budapesti liberális ellenzék 1919-1944. Bp. 1972. 170. s Uo. 171. 7 К :í; Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. I-II. k. Bp. 1994. II. к. 561-562.