Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Varga E. László: Orlowski budapesti lengyel követ tárgyalásai a kormányzóval 1938/39-ben 123
ORLOWSKI BP-I LENGYEL KÖVET TÁRGYALÁSAI 139 Az olasz8 0 és a német8 1 követtel, különösen az elsővel feltűnően konzultálnak és ők nagy tevékenységet fejtenek itt ki. Ellenben engem nem hívtak eddig a külügyminisztériumba, de elképzelhető, hogy a további taktikát Hory követ úr mondja el, amiről én semmit sem tudok. A komáromi tárgyalások felújításáról — amit Hitler és Mussolini javasolt — minden megnyilatkozásból azt gondolom, hogy a javaslatot Róma és Berlin valamilyen akciója fogja támogatni, azonkívül bizonyára Kánya iparkodott, hogy bennünket félreállítsanak. Ugyanakkor észrevettem, hogy ezt a magyar politikát kritizálta Kánya néhány politikus társa:8 2 pl. Bethlen, Eckhardt, Kozma, két államtitkár más minisztériumokból, azután a Pester Lloyd főszerkesztője,83 aki Kányával leginkább együttműködött és jelenleg is fő politikai szócsöve. A kormány számára a legnagyobb lidércnyomás lehet, ha a katonai körök, nem beszélve a radikális jobboldali ellenzékről, a saját egoista politikai céljaik érdekében kijátszszák a kormány ellen a lengyel kártyát. Ilyen körülmények mellett határoztam el, hogy a kormányzónak előadom álláspontunkat. Elmondtam neki: Lengyelország távol áll attól, hogy háborút idézzen elő, vagy Magyarországot ilyen lehetőség elé állítsa. Úgy értékeltük, hogy erőteljes és határozott fellépéssel meg lehet akadályozni a háború kitörését. Ma — folytattam — akadémikus kérdés lenne azt vitatni, hogy Magyarország Lengyelországgal és Németországgal büntetlenül betörhetne-e a neki járó területekre. Ilyen vagy olyan feltételezéseket fel lehet állítani, de ennek ellenére állíthatom, hogy a kérdés a helyzet valós értékelésétől függött. Lengyelországról szólva, amikor lengyel Szilézia esetében ultimátumot adtunk át, bizonyos kockázatot vállaltunk, pl. az oroszok fellépését. Mégis, más előzmények értékelése megparancsolta nekünk, hogy ezt a kockázatot levegyük a napirendről. A kormányzó közben megjegyezte, hogy a dolgok természetéből adódóan a lengyel politika értékítélete találó volt. Magyarország esetében nem éreztük magunkat feljogosítva erre és nem adhattunk semmiféle tanácsot, de lehetőségeink határain belül ki akartuk fejezni, hogy a román fellépés kockázatát a minimumra csökkentettük. A magyar kormány feladata volt, hogy a helyzetet értékelje. A kormányzó itt újólag közbeszólt, fenntartva, hogy — Isten ments! — nem szemrehányást tesz, de amennyiben Lengyelország legalább két nappal előtte értesíti Magyarországot, hogy bevonul lengyel Sziléziába, akkor lehet, a dolgok másként alakulnak. Azt válaszoltam, hogy nem értesíthettük a magyarokat két nappal előtte, mert a döntést az utolsó pillanatban hoztuk,8 4 de dönthettünk, mert minden adott volt. Nyomatékosan 80 Vinci-Gigliucci Luigi Oracio (1936. december 12-1940. március 16) 81 Erdmannsdorf Otto budapesti német követ (1937..május 11-1941. július 31.) 82 Orlowski pontatlanul fogalmaz, mert Bethlen, Eckhardt, Kozma nem voltak Kánya munkatársai (csak a hozzá legközelebb állók), akikkel a követ is szoros kapcsolatban állt. 83 Vészi József (1858-1940) író, költő, újságíró, szerkesztő. 1913-tól a Pester Lloyd c.félhivatalos kormánypárti lap főszerkesztője. 1927-től örökös felsőházi tag.l929-1930-ban Magyarország képviselője a Népszövetségben. 84 A müncheni konferencia másnapján Beck külügyminiszter azonnali javaslatára döntött a lengyel kormány arról, hogy ultimátumot küld Prágának, amelyben követeli a lengyelek által lakott területek kiürítését. A határidőt az átadástól számított 12 órában szabták meg. Tették ezt azért, mert Beck világosan látta, hogy a területekért nem csak Prágával, hanem Hitlerrel is tárgyalni kell. Ezt nem akarták. Lásd„Starzenski Pawel: Trzy lata Beckiem, Warszawa, 1991, 94. Ugyanezen a «
