Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Varga E. László: Orlowski budapesti lengyel követ tárgyalásai a kormányzóval 1938/39-ben 123
138 VARGA E. LÁSZLÓ aeroplánnal történő szállítását említette. Neki más biztosítékokat adtam és ezügyben a magyar kormányhoz irányítottam. A kormányzó álláspontja a látogatás elhalasztásáról kétségkívül kormánydöntés következménye, amit Kánya úr inspirált, akinek politikáját — ahogy pillanatnyilag látom — a látogatás megzavarná. О egyáltalán nem Lengyelországra támaszkodik, s úgy ítéli meg, hogy a cseh kérdés magyar szempontból történő megoldásához Lengyelország mint tényező nem járulhatna hozzá. Gondolom, Kánya úr azt képzeli, hogy a 13-áról 14-ére virradó éjszakán átadott jegyzékemmel74 csendben be akarunk tolakodni a négy nagyhatalom közé7 5 , s nem az objektív előzmények alapján ítél. Meg vagyok róla győződve, hogy így értelmezte, mert a budapesti diplomaták között elteijedt az a hír, hogy Lengyelország Magyarországot kozkázatos lépések megtételére beszélte rá. Két napja annak ellenére nincs semmi hírem a külügyminisztériumból Darányi és Csáky missziójáról76 , hogy éjjeli tiltakozásom után kétszer jártam már Apornál, és tegnap telefonon bejelentkeztem Csákynál. Kányánál nem, és nincs is szándékomban ezt megtenni, csak akkor, ha a külügyminiszter úr erre egyértelműen utasít. Tegnap reggel voltam Apornál, akit emlékeztettem a Rahó-körösmezei vasútvonalra7 7 , ami iránt korábban nagy jóindulatot és érdeklődést mutatott. Sugalmazásomra eddig nem kaptam választ. Az itteni külügyminisztérium által inspirált mai sajtójelentésekben egyedül a Berlin-Róma tengely iránti magyarbarátságról és a magyar politika okosságáról van szó, ami teljesen a két hatalmas pártfogóra7 8 számít. Egyetlen egy szó sincs Lengyelországról. Ez annál inkább jellemző, mert sajtókörökben erősen kritizálják a magyar politikát, ugyanakkor magánbeszélgetésekben csodálkoznak a külügyminisztérium utasításán7 9 , mert abban mérsékletre intik őket. Erről külön fogok jelenteni. 74 Lásd a 31.sz. jegyzetet. 76 Orlowski valóban neheztelt Kányára, mert Magyarország a tényleges nemzetközi erőviszonyok alapján elsősorban a németektől várt támogatást, és nem a lengyelektől.Fenti fogalmazása ebből fakadó sértődöttségére utal 76 1938. október 14-én Darányi Hitlerhez, Csáky Rómába Mussolinihez és Cianohoz repült, hogy tájékoztassák őket a kialakult helyzetről. Lásd: Wilhelmstrasse i.m. 149. sz. dok; DIMK II. k. 529, 530, 533 sz. dok. 77 A románok Kárpátalja megszállásában (felosztásában) részt vettek volna, ha abban Lengyelország is részt vesz. Ez esetben Lengyelország, Magyarország és Románia egymás között 1/3-1/3 arányban osztozott volna a területen. Lengyelország csak arra volt hajlandó, hogy a románok tervét diplomáciailag támogassa. A magyar megszállás megindulásakor az volt a román kérés, hogy a magyar csapatok ne szállják meg a Huszt-Berezna-Bisztra-Wyszkówtól keletre eső területeket. A Honvédség előrehaladásának arányában csökkent a románok éhsége. Utoljára már csak négy románok lakta közgéget, a Lonka-Körösmezei vasútvonalat és a tőle keletre eső területeket kérték. Hory 63/pol. jelentése a külügyminisztériumnak 1939. március 19. MOL K63 küm.pol. 1939-17/7 - sokszorosított másolat. Hory külügyminisztere utasítására közölte Beckkel, hogy a magyar kormány elvileg a Körösmező-Tatárhágó vasútvonalat megfelelő tárgyalások után átengedheti Romániának. DIMK II. k. 543.SZ. dok. A későbbi események azt igazolják, hogy a magyar kormány taktikai kijelentéséről van szó, a vasútvonalról valójában nem akart lemondani. 78 Utalás Németországra és Olaszországra. 79 A követ arra a feltételezésére utal, hogy a magyar sajtó Kánya utasítására nem szentel elég figyelmet annak a támogatásnak, amit Lengyelország nyújt a magyar revízió sikere érdekében.
