Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365

1384 POLYÁK PÉTER határozott övezetekben, és a harmadik a helybenhagyott 14 milliós maradványszlávság kényszermunkás-státuszba való kényszerítése. E gondolati elemek forrása mindvégig Hitler volt, elképzelései Himmler közvetítésével jutottak a tervezőcsoportok munkálataiba. Asztali monológjai ezt egyértelműen bizonyítják, mivel ezek valóságos tárházai a GPO-változatokban tudományos igénnyel tökéletesített abszurditásoknak.36 A GPO-val szorosan összefüggő kérdést jelentett a keleti élettér közlekedési megnyitása is, ami közlekedéstechnikai érdeklődésének megfelelően szintén Hitler egyik kedvenc ábrándja volt. Jőminőségű összeköttetési vonalak megléte ugyanis mindenféle gyarmatosítás, telepítés és kizsákmányolás létfontosságú előfeltételét képezte. Hitler közlekedési infrastruktúratervei 1941. október 30-án, egy az Ostministeriumban tartott megbeszélésen váltak betekinthetővé. Ezen a Rosenberg vezette tanácskozáson Todt víz- és közlekedésügyi birodalmi megbízott fejtette ki Hitlerrel egyeztetett terveit a keleti élettér jövőbeli nagy építkezéseiről. Todt beszámolója szerint a Führer a következő autópályákat szándékozta megépíteni az új keleti-európai gyarmatterületen: a moszkvai térség elérése érdekében Berlin-Danzig-Königsberg-Eydtkuhnen-Minszk nyomvonalat (a Minszk-Moszkva autópályát már a szovjetek megépítették); a Kelet-Poroszország-Riga nyomvonalat, esetleg egészen Reválig; a Posen-Varsó-Breszt-Minszk valamint a Krakkó-Lemberg-Kijev-Poltava nyomvonalat. Todt előadása szerint azért kellett a negyedik autópályát Poltaváig fektetni, mert Hitler a Kijev-Poltava-vonaltól északra kívánta az Ukrajna Birodalmi Biztosság új (Hitler egyik megjegyzése szerint monumentális kormányzói palotákkal ékesített) fővárosát megépíteni. Ebből a térségből ugyanakkor tovább lehetett folytatni az autópálya építését délkeleti irányban Rosztov felé (nyilvánvalóan a kaukázusi olajlelőhelyek irányába), és délre, Kirovográd-Krivoj Rog-Krím-félsziget felé. Todt ismertetése szerint a déli autópályát aztán össze kellett volna kötni az északi vonallal, minszki csomóponttal. Emellett a mellékutak lebetonozását is célba kellett venni. A birodalmi megbízott szerint ez a Hitler által megálmodott óriási autópályaprogram Németországban 30-40 év alatt valósulhatott volna meg, de Keleten ezt a nagyszámú szláv munkaerőnek köszönhetően valamivel rövidebb idő alatt is teljesíthetőnek vélték. Todt a vízi összeköttetési vonalakra is gondolt. Elmondása szerint a következő jelentős vízi utakat kellett volna kiépíteni: 1. egy nagy kiterjedésű vízi utat a Dnyeper és a Bug folyamrendszerében, legfeljebb 4 ezer tonnás teherhajók számára. Ezt az utat tovább kellett volna vezetni a Visztulán keresztül a Balti-tengerig. 2. a Dnyeper-Oginszki-csatorna-Memel-Balti-tenger vonalat. 3. a Balti-tenger-Fekete-tenger összekötését, a Dvina-Berezina-Dnyeper-vonalon. 4. a Kaszpitenger összekötését a Dunával a Fekete-tengeren át. Todt a keleti energiaellátás fejlesztésére vonatkozó projektekkel is előállt. A szovjetek által lerombolt zapo-36

Picker, Henry (Hrsg.): Hitlers Tischgespräche im Führerhauptquartier 1941-1942. Stuttgart, 1965; Jochmann 2000. Ugyancsak számos adalékkal szolgálnak Hitler kelet-európai államférfiakkal folytatott tárgyalásainak jegyzőkönyvei. Lásd Hillgruber 1967/70 és Hitler hatvannyolc tárgyalása. 1939-1944. I—II. A bevezető tanulmányt írta, a műbe foglalt doln-rn-Wnmokat válogatta, a jegyzeteket készítette Ránki György. Budapest, 1983