Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365
A „KELETI ÉLETTÉR" HITLERI GERMANIZÁLÁSA 1383 meghatározott célterületeket ill. az ottani lakosok számát tartalmazták, melyekre Meyer legújabb kutatásai vonatkoztak. Sajnos ezek is elvesztek. Meyer azt is közölte, hogy jelenleg a módosítás alatt lévő összesített telepítési terven dolgozik (ez lett volna Meyer ötödik terve).32 Sztálingrád után, 1943 tavaszára Himmler érdeklődése a GPO iránt igencsak visszaesett, mivel Hitler a totális háború meghirdetésével együtt minden háború utáni időkre vonatkozó tervezési munkálatot is felfüggesztett. Meyer utolsó, 1943 májusi megkeresésére Himmler már csak annyit válaszolt, hogy , gondolkodik még ezeken a dolgokon "ß3 Ugyanakkor a katonai kudarcok sem vetettek véget azon reményének, hogy az egyszer már megszerzett orosz területeket egykor még visszaszerzik. Egészen a háború végéig gyakran emlegette „kitartási" beszédeiben a keleti program szokványos érveit: hogy a háború végső céljának továbbra is annak kell lennie, hogy a német-szláv etnikai határt legalább 500 km-rel keletre tolják, lehetőleg egészen az Urálig, hogy a keleti életteret germán telepesekkel a germán vér paradicsomává változtatják, és hogy az etnikumhatár egyben egy mélyen előretolt hadászati védvonalat is képez majd az Ázsiába szorított barbár szlávság felé.34 A tervezés azonban nem maradt csak papíron. A Wehrmacht 1942 nyári hadjáratának kezdeti sikerein felbuzdulva Himmler kísérletképpen még abban az évben megkezdte németek telepítését keletre. A sort Litvánia indította, ahová az év végéig 17 ezer (1939-'40-ben Németországba telepített) litván-németet telepítettek vissza. A litvániai próbálkozások 1943 végéig tartottak. 1942 augusztusában Himmler kijelölte Ukrajna területén az első három stratégiai fontosságú „település-támaszpontot" Zsitomírtől délre saját főhadiszállása körül („Hegewald"), Vinnyicától északra Kalinovka-Mahovka környékén („Eichenhain", Hitler keleti főhadiszállásának környéke) és Korosztyenyt (közlekedési csomópont Zsitomír és Vinnyica felé). Himmler utasításba adta, hogy e három területre 43 ezer volhíniai németet telepítsenek át, 12-15 ezer fős kontingensekben. 1942 novemberében megkezdődött az első „település-támaszpont" kiépítése a Főkormányzóságban is, Zamosc körzetben és városban (a Krím és a kaukázusi olajlelőhelyek felé tartó közlekedési útvonal egyik németlakta csomópontjának szánták). 1943 augusztusáig, amikor a lengyelek ellenállása miatt le kellett állítani az akciót, 116 faluból 41 ezer lengyelt telepítettek ki. 1942 júliusától Himmler a Krím betelepítésére is előkészületeket tett. Ide 127 ezer transznyisztriai németet akartak áttelepíteni, de komolyan felmerült — elsősorban Hitler ötlete alapján — a dél-tiroli németek odatelepítése is. A végrehajtás megkezdését azonban a háború végére halasztották.35 A GPO-t összegezve el lehet mondani, hogy különböző variánsaiban folyamatosan három elem jelent meg. Az első 30^40 millió „nemkívánatos, alsóbbrendű" szláv és zsidó elem deportálása ill. kiirtása, a második egy mezőgazdasági jellegű telepesstruktúra kiépítése germán parasztok millióinak bevetésével meg-32 Eichholtz 1982, 228., dok. 11-12. 270-271. 33 Müller 1991, 113. 34 pl. Himmler 1943. 8. 6-i ill. 1944. 7. 26-i beszéde. In: B. E Smith - A. E Peterson (Hrsg.): Heinrich Himmler. Geheimreden 1933 bis 1945 und andere Ansprachen. Frankfurt, 1974, 183., 236-237. 35 Müller 1991, 106-112.; Madajczyk 1989, In: Michalka 1989, 849-851.; Romsics 1998, 255-256.
