Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365

A „KELETI ÉLETTÉR" HITLERI GERMANIZÁLÁSA 1379 szélyesebbek, mert szorgalmasak. Fegyelmezettek, rendszeretők, inkább mongoloidok, mint szlávok. Bizonyos mértékű lojalitás mögött képesek elrejteni terveiket. Most dolgoznak, mert tudják, hogy kegyetlenek és brutálisak vagyunk. Nem nézem le őket, ez egy sorsharc. Idegen fajszilánk furakodott a népünk közé, az egyiknek meg kell hátrálnia, vagy ők vagy mi." 1942. január 30.: „El tudjuk intézni a cseheket, ha a személyeken túl folyamatosan és egyenletesen sokáig egyformán cselekszünk...Egy jelentős részük germán eredetű és elnémetesíthető." A bizonytalan jövőkilátásokat súlyosbító jelzés lehetett a csehek száraára, hogy Hitler 1941. november 14-én kiterjesztette Himmler tervezési és telepítési hatáskörét a Cseh-Morva Protektorátusra is.27 Visszatérve Heydrichre, az RSHA 1941 végén/1942 elején szintén készített egy GPO-változatot, mely Hitler, Himmler és Heydrich addigra ismertté vált elgondolásaira épült. Az iratot Dr. Hans Ehlich készítette, és szintén elveszett, de jelentős mértékben rekonstruálható egy az Ostministeriumhan 1942. április 27-i dátummal ellátott állásfoglalás alapján, melyet Dr. Erhard Wetzel írt. Ehlich terve 30 év múltával 10 millió germán telepessel számolt. A germanizálásra szánt célterületeknek a következőket jelölte meg: az annektált nyugatlengyel területek, a Főkormányzóság, Bialystok körzete, a balti államok, Fehéroroszország, Ukrajnában Zsitomír, Kamenyec-Podolszk és Vinnyica körzete, Leningrád környéke és mögöttes területei („Ingermanland") a Ladoga-tó-Waldaj-magaslatok-Brjanszk vonaláig, a Krím-félsziget és Herszon („Gotengau") a Dnyeper-kanyarral együtt. E területek 45 milliós szláv lakosságából 31 millió fajilag nem kívánatos elemet Nyugat-Szibériába kellett volna deportálni, 5-6 millió zsidót pedig kiirtani. A terv az egyes nemzetiségek számára arányszámokat is meghatározott: a lengyelek 80-85%-át, Fehéroroszország lakosságának 75%-át, Ukrajna lakosságának 65%-át kellett volna eltávolítani. A maradék 14 millió szláv maradhatott volna munkaerőnek, többségüket — amennyiben megfelelő szűrés alapján erre alkalmasnak bizonyulnak — 30 év alatt elnémetesíthetőnek vélte. Wetzel igen kritikus volt az RSHA tervével szemben, mivel a telepítésre kijelölt területek szláv lakosságát és így a kitelepítendők számát is magasabbra, 60-65 ill. 46-51 millióra becsülte, és a bevethető germán telepesek számát is kevesebbre, összesen 8 millióra becsülte. A szibériai kitelepítés ötletét viszont erőteljesen támogatta, olyannyira, hogy egészen fantasztikus módon Szibériát is „európai települési és nyersanyagterületnek" tekintette, mely a „Bajkál-tóig mindig is ősi európai települési terület volt" és megint azzá kell válnia, „tekintettel Japán Nagyázsia-tanára". Lelki szemeivel már látta a német vezetésű „kuznyecki, novoszibirszki és karagandai ipari térséget teljes erővel dolgozni",28 Himmler az RSHA GPO-változatából egy sor olyan irányvonalat és tervezési feladatot vezetett le, melyet 1942. január 27-én továbbított Meyer professzor felé. Himmler igényeit azonban Heydrich hivatalának tervváltozata sem elégítette ki, mivel ő egy olyan áttekinthető, pontosított és gyakorlati végrehajtásra szánt részletes tervet akart kézhez kapni, melyet Hitlernek is elő lehetett terjeszteni végső 27

Müller 1991, 103.; Jochmann 2000, 227-228., 243-244. 28 Eichholtz 1982, 221-223.; Czeslaw Madajczyk: Besteht ein Synchronismus zwischen dem „Generalplan Ost" und der Endlösung der Judenfrage? In: Michalka 1989, 845-846.