Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365

1370 POLYÁK PÉTER bolása után — egyik asztali monológja szerint — a város helyén egy hatalmas duzzasztómedencét akart létesíteni. Hitler egy október 17-i megjegyzése szerint a német győzelem után egyébként is csupán néhány orosz nagyváros maradhatott volna fenn, a többinek pusztulnia kellett volna.1

0 Hitler 1942-ben is mereven kitartott városromboló elképzelései mellett, annak ellenére, hogy a moszkvai csatavesztéstől kezdve olyan, fokozatosan erősödő szovjet ellenállással kellett szembesülnie, amely egy totális német győzelmet már nem tett többé lehetővé. 1942. augusztus 6-án így monologizált: „Európa számára katasztrofális volt az a pillanat, amikor Nagy Péter megalapította Szentpétervárt. Ezért Szentpétervárnak teljesen el kell tűnnie a fold színéről. Moszkvának szintén. Csak ekkor vonulnak vissza (az oroszok) Szibériába." 1942. augusztus 8.: ,Д finnek csak ezt az egyet kívánják: Kelet-Karéliát, és hogy Pétervár eltűnjön. Aki Pétervárt birtokolja, az arra törekszik, hogy a Balti-tengert is uralja. Egy Balti-tenger menti második nagyhatalom számunkra is elviselhetetlen...Itt az ókori elvek szerint kell cselekedni, a várost teljesen a földdel kell egyenlővé tenni. Olyan dühös voltam, mikor a légierő annak idején nem akarta elintézni Kijevet. Egyszer úgyis meg kell ezt csinálnunk, mert különben lakosaik visszajönnek és ismét uralkodni akarnak Hitler arról is gondoskodni akart, hogy a németek új életterét ne veszélyeztessék az Urálon túlra szorított szovjet maradványerők. 1941. július 14-én Oshima japán nagykövet előtt a tárgyalási jegyzőkönyv szerint ezt mondta: „(Hitler) nem hiszi, hogy a szovjetek ellenállása az európai Oroszország területén még tovább tartana hat hétnél. Hogy az oroszok aztán hova mennek, nem tudja. Talán az Urálba vagy azon túlra. De követik őket, és ő, a Führer, attól sem riadna vissza, hogy az Urálon túlra is benyomuljon...Sztálint odúig üldözné, ahova az menekül,"12 Fenti kijelentését Hitler nem csupán fenyegetésnek szánta. Még az 1940. december 5-i katonai tanácskozáson adta elő azon tervét, hogy a Volga-Archangelszk vonal elérése után erről az előretolt vonalról kell majd a nagyobb hadműveletek lezárása után kombinált szárazföldi és légi erőkkel rajtaütésszerű támadásokat intézni a még megmaradt Urál környéki szovjet erőforrásokra, fegyveres egységekre, hadiipari létesítményekre, bányákra, olajlelőhelyekre. Hitler elgondolásának megfelelően a szárazföldi hadsereg hadműveleti osztálya 1941. július 27-i dátummal el is készítette az Urál elleni hadműveleti tervet, melyhez egy 8 páncélos és 4 gépesített hadosztályból álló expedíciós erőt irányoztak elő. A tanulmány szerint e négy harccsoportba szervezett haderőnek légitámogatás mellett meglepetésszerűen és a lehető leggyorsabban el kellett volna érnie az uráli iparvidéket, hogy aztán az ellenséges erők nagyságától függően az „elfoglaltat vagy megtartsa vagy a létfontosságú létesítmények különlegesen erre összeállított és kiképzett egységek által történő megsemmisítése után ismét kiürítse",1

3 Ez a hadműveleti terv arra a teljesen ingatag feltételezésre épült, hogy a német hadsereg a Barbarossa-hadművelet első néhány hetében teljesen megsem-10 Fest, Joachim С: Hitler. Eine Biographie. Frankfurt am Main - Berlin, 1973, 888.; Vogt 1989, In: Michalka 1989, 643. 11

Jochmann 2000, 331., 334. 12 Andreas Hillgruber (Hrsg.): Staatsmänner und Diplomaten bei Hitler I—II., Frankfurt am Main, 1967/70, I. köt., 600. 13

KTB OKW I. köt., 982., 1037.