Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Polyák Péter: A "keleti élettér" hitleri germanizálása 1365

1368 POLYÁK PÉTER leteket. " Franz Halder, a szárazföldi haderőnem vezérkari főnöke naplója szerint Hitler ezt azzal indokolta, hogy „így meggátoljuk azt, hogy emberek maradjanak ott, akiket a tél folyamán élelmeznünk kellene". Egy olyan ,,népkatasztrófát" akart előidézni, „mely nemcsak a bolseuizmust, hanem a moszkovitaságot is megfosztja központjaitól". Martin Bormann ugyanebben az időben készült egyik jegyzete szerint: ,Д Führer a földdel akarja egyenlővé tenni Leningrádot és utána át akarja adni a finneknek. " Rosenberg miniszter Hitler főhadiszállására delegált összekötője, Werner Koeppen 1941. szeptember 10-i feljegyzése szerint Hitler azt mondta, hogy Leningrádot bekerítjük, tüzérséggel szétlőjük és kiéheztetjük". E feljegyzés szerint felmerült egy másik, még elképesztőbb ötlet is, melyet még Hitler is kivitelezhetetlennek tartott: ,Д finnek által ajánlott terv, hogy a több méterrel magasabban fekvő Ladoga-tavat vezessük a Finn-öbölbe és így mossuk el Pétervárt, technikailag bizonyára jelentős nehézségekbe ütközne." Hitler 1941. október 17/18-án ugyanerről a témáról így beszélt: ,^/Undent, ami kultúrának néz ki, elvettek a bolsevikok, ezért nem érzek semmit, ha Kijevet, Moszkvát és Pétervárt a földdel teszem egyenlővé." 1941. szeptember 25/26.: ,,El tudom képzelni, hogy néhányan a fejükhöz kapnak: hogyan teheti a Führer, hogy egy olyan várost, mint Pétervár, megsemmisít! Valóban, eredetileg egészen más típus vagyok. Nem akarom senki szenvedését látni és senkit sem akarok bántani; de ha látom, hogy a faj veszélyben van, akkor az érzelem helyére a jéghideg értelem lép: akkor már csak azt az áldozatot látom, melyet a jövő követelne meg, amennyiben nem hozzuk meg ma az áldozatokat. "7 Hitler elképzeléseihez igazodva a német hadsereg főparancsnoksága (Oberkommando der Wehrmacht, OKW) meg is kezdte az orosz nagyvárosok fegyveres lerombolásának tervezését. Az első áldozat a már 1941 augusztusától ostromgyűrű alá vont Leningrád lett volna, melynek elpusztítási tervezéséből — ami mintául szolgált volna a többi orosz nagyváros lerombolásához is — fennmaradt egy feljegyzés, melyet Warlimont tábornok, az OKW hadműveleti törzsének helyettes vezetője készített 1941. szeptember 21-én. Warlimont az iratban többféle alternatívát vázolt fel Leningrád sorsáról. Az első a város hagyományos megszállását vázolta fel, amit azonban a tábornok elutasított, mivel ebben az esetben élelmezni kellet volna a város lakosságát. A második változat Leningrád „elektromos drótkerítéssel való körbekerítése" lett volna, melyet ,géppuskás őrsereg felügyelne". Warlimont ezt a megoldást is rossznak találta, mivel szerinte egyrészt a bekerített városban várhatóan „kitörő járványok átterjednének a német vonalakra" is, másrészt „nem lehetne a német katonáktól elvárni, hogy a városból kitörni próbálkozó asszonyokra és gyerekekre lőjenek". Warlimont harmadik változata szerint a nőket, gyerekeket és az öregeket evakuálnák a városból, míg a „lakosság többi részét hagynák a városban éhenhalni". Ezt a megoldást is alkalmatlannak tartotta, mivel úgy vélte, hogy „a legerősebbek még így is sokáig túlélnének". A negyedik módszer — Hitler elgondolásával összhangban — a város fegyveres lerombolását ajánlotta, melynek romterületét aztán át kellett volna adni a finneknek, miután a tűlélőket 7 Hitler városrombolásra vonatkozó kijelentéseiről: Engel adjutáns naplója, idézi: Hillgruber 1982, 504.; Jochmann 2000, 39., 71., 93.; KTB OKW I. köt., 1021.; Dallin 1958. 88.; Koeppen jegyzetét idézi: Martin Vogt: Selbstbespiegelung in Erwartung des Sieges. Bemerkungen zu den Tischgesprächen Hitlers im Herbst 1941. In: Wolfgang Michalka (Hrsg.): Der 7v-eWeltkrieg. Analysen, Grundzüge, Forschungsbilanz. München, 1989, 643.