Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333
1364 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA is, azok vezető férfíaival harmóniában, belátható időn belül, kielégítő megoldásra viszi, feltéve, hogy az imént említett változásokon kívül is gondoskodnak arról, hogy a zavaró tendenciák és gátolások, a kívülről történő minden beavatkozás abbamarad, és a kérdések szabályozását ránk hagyják. Mert még a biztosan jóindulatú, jó szándékú törekvés is, amely a fennálló viszonyok közelebbi ismeretének hiányában helytelen, gyakran felesleges, nemritkán kevéssé tapintatos módon a magyarországi németség sorsát kívülről igyekszik vezetni és irányítani, az ország közvéleményében kedvetlenséget, bizalmatlanságot, sőt a kormány törekvései, a kisebbségi jogok kiépítése ellen reakciót vált ki. Sőt Magyarország közvéleménye attól tart, hogy ezeknek a kisebbségi jogoknak a kiépítése csak arra lesz alkalmas — az intézmények felállítása révén, amelyekben a magyarországi németség a népiségét megszervezhetné, és az ország többségétől elkülönülhetne —, hogy elmélyítse azt a lelki szakadékot, amely a magyarok és németek között korábban sohasem létezett, és csak a világháború óta mesterségesen kívülről hoztak be az országba. És valóban, ha nem gondoskodnánk szigorúan arról, hogy a magyar közvélemény könnyen magyarázható érzékenységét kíméljék, és hogy kerüljék mindazt, amit illetéktelen beavatkozásként is fel lehetne fogni, úgy attól kell tartani, hogy a kisebbségi rendelkezések energikus végrehajtása — bármennyire is szükségesnek tartja ezeket a magyar kormány — nemhogy megnyugvást hozhatna, hanem ellenkezőleg: az ország többségi közvéleményének ma még látens és passzív ellenállását nyílt ellenszegüléssé szíthatná. Ez természetesen csak a kölcsönös ellentétek elmélyüléséhez és a kölcsönös érdekek károsodásához vezetne. Ellenkező esetben viszont az várható, hogy az autonóm testületek, egyházak, megyék stb. passzív ellenállása, — ami kétségtelenül megfigyelhető, és ami az említett félelmekből és felkeltett bizalmatlanságból táplálkozik, — abban a pillanatban megszűnik, amikor a magyar közvélemény megnyugodhat afelől, hogy nem rejtőznek további politikai célok a német kisebbségi szervezetek kiépítése iránti követelések mögött, hogy az ország németjei magyar hazafias érzésének gyengülését, egy idegen állam érdekében az országgal szembeni állampolgári kötelességtudat gyengülését nem célozzák, hanem ellenkezőleg, azért hívták életre ezeket, hogy a testvéri egyetértést a többségi és a kisebbségi nép között elmélyítsék, s az állam és annak teljesítményei megbecsülését ezekben a — lélekben a kisebbséghez tartozó — állampolgárokban növeljék. (Dokumentumközlésünk II. részét a következő — 20. századdal foglalkozó — számunkban közöljük. - Századok szerk.)
