Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 1361 országon élő németség helyzetéről is. Ezek a közlemények, amelyek a Duna-medencei valóságos tényállás és viszonyok hiányos ismeretét mutatják, a magyar problémát olyan beállításban tárgyalták, amelyet a kisantant, elsősorban azonban a cseh sajtó használt ki nem kevés sikerrel az európai revíziós politika, s így az össznémet politikai érdekek kárára is. Szükségtelen annak kifejtése, hogy a német nacionalista sajtó ezen eljárása nemcsak a maradék Magyarország magyar lakosságának körében, hanem az egész magyarságban (Ungartum) erős rosszallásra talált. A magyarság érthető módon csodálkozik azon, hogy míg a magyar kérdést a birodalmi német sajtó egy része gyakran egészen igazságtalan hangnemben és hamis, téves beállításban tárgyalja, ugyanezek a német sajtóorgánumok elmulasztják az un. utódállamok viselkedését helyes megvilágításba helyezni: a németek elleni politikai és gazdasági megsemmisítő harcnak megfelelő figyelmet szentelni. Hogy a Németországban tanult sváb ösztöndíjasok egészen különös elképzelésekkel és ideákkal tértek haza, és hogy a német sajtó egy része a „Magyarország" kérdéskomplexumot illetően egészen rossz nyomon halad, az különösen jellemző módon tűnik ki a Mühl-esetből, amely a birodalmi német sajtót legújabban egy teljesen megfoghatatlan izgalmi állapotba hozta. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesület tevékenysége, ahogy ezt Bleyer Jakab ismételten elmagyarázta, eddig éppen Tolna megyében könyvelheti el a legtöbb sikert, ahol a Mühl-eset történt. Eddig az esetig ott egyetlen egy komoly félreértés sem volt a magyarok és a svábok között, amely említésre méltó lenne. Most két éve, hogy gyakorló orvosként letelepedett ott dr. Mühl az említett megye Bonyhád községében. A német egylet helyi csoportjában élénk tevékenységet fejtett ki. Fellépése kevéssé volt tapintatos és szerény, így némely megnyilatkozása nem olyan természetű volt, amely a német-magyar baráti viszonyt elmélyítené. A magyarság körében ebből az okból lassanként bizonyos antipátia keletkezett vele szemben, ami végül egy dr. Mühltől kiinduló tettlegességgé fajult, és egy becsületbírósági eljárás lett a következménye. Dr. Mühlt a becsületbíróság elégtételre alkalmatlannak nyilvánította, kétségtelenül olyan okokból, amelyek a német kisebbségi kérdéssel semmiféle formális összefüggésben nincsenek. A magyarországi németség egy orgánuma, a „Sonntagsblatt", nem egészen kifogástalan módon ismertette az esetet. A német külföldi sajtó azonban az egész esetet úgy állította be, mintha Magyarországon mindennapos lenne mindazon személyek céltudatos és tervszerű üldözése, akik a német kisebbség érdekeiért kiállnak, és mintha a magyar kormány a magyar társadalmi körök ezen viselkedését jóindulatú semlegességgel jóváhagyná. Az erdélyi szászok ősi közösségi vagyonának kisajátítása, a sok kiáltó igazságtalanság és jogsértés, amely Jugoszláviában történik a németséggel, sohasem élvez megközelítőleg sem hasonló publicitást, mint a Mühl-eset. Miről is volt szó tulajdonképpen? Egy politikailag éretlen, kevés tapintattal megáldott fiatal orvos belekeveredik egy becsületügyi eljárásba, amelynek alapjául egy teljesen magánjellegű, személyes ügy szolgál. Ez a fiatal férfi véletlenül a német kisebbségi problémával is foglalkozik. Véletlenül buzgó munkát fejt ki lakhelye német egyesületi életében, anélkül, hogy ezen tevékenysége miatt valamelyik állami vagy önkormányzati hatóság részéről közvetve vagy közvetlen módon