Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

1360 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA tényleges adottságokat. Az utódállamokban lévő helyzettel más helyen foglalkozunk. Ami a maradék Magyarországot illeti, itt olyan törekvések jutnak érvényre az említett külföldi szervezetek részéről, amelyek alkalmasak megzavarni a magyarországi németek békés viszonyát a magyar többséghez. Az alkalmazott eszközök különbözőek. Evek óta látogatják német diákok a magyarországi sváb községeket, állítólag mint utazók, turisták. Ilyen látogatások alkalmával hallani néhány tapintatlan megjegyzést: a német kultúra, a németség kultúrmissziója, a magyarországi németek összetartozása a német kultúrnemzettel, mindig és mindig egy félreismerhetetlenül a magyarság ellen irányított ellenséges éllel hangsúlyozódik. Nem hallgatható el, hogy egyes emisszáriusok magyarázataikban a németek nagy kultúrmunkáját és kulturális feladataikat — el kell ismerni: rossz szándékok nélkül, teljesen tudatlanul — kevéssé szerencsés formában tárgyalják. Hogy a félreértést elkerüljük: a német kultúra nagyságát, a német nép nagy misszióját Közép- és Kelet-Európa szellemi életében minden magyar fenntartás nélkül elismeri. De azok a nagyhangú frázisok, amelyek olyan gyakran olvashatók a német külföldi szervezetek különböző kiadványaiban, az egyszerű, sváb falusi lakosságot logikus módon és természetszerűleg teljesen helytelen elképzelésre viszik a német és magyar kultúra viszonyáról. Mert hová vezetnek az ilyen frázisok? Mik a következményei az ilyen fennhéjázó, a magyar kultúrát hallgatólagosan lenéző megnyilatkozásoknak? Elidegenedés a magyarságtól, igen gyakran a magyar államgondolattól is. Képes-e megérezni az egyszerű sváb gazda a finom különbséget, ami a magyar állampolgárság és a német kultúrnemzethez való kizárólagos tartozás között áll fenn? Zavaró befolyást gyakorol a magyarországi németek magyarsághoz való viszonyára az un. tanulmányi támogatás (ösztöndíj) akció, amit az ismert külföldi szervezetek látnak el. Magától érthetően nem vagyunk abban a helyzetben, hogy konkrét bizonyítékokat mutassunk be, és ezért nem is akaijuk állítani, hogy a sváb hallgatók, akik ilyen német ösztöndíjakat élveznek, a birodalmi tartózkodásuk alatt magyarellenes szellemben nevelkednek. De egy biztos, és az ilyen hazatért sváb fiatalok viselkedéséből megállapítható: egy ilyen fiatal kevéssé megértő azon reálpolitikai tény iránt, hogy a dunai-németek érdekei azonosak a Duna-medencében államalkotó magyar népével. Ezen fiataloknak, akik még erősen kötődnek a politikai gondolkodás fiatalosan friss Sturm und Drang periódusához, hiányzik a reálpolitikai iskolázottság, amely ráébresztené őket, hogy a kisebbségi kérdés megoldásában való közreműködés gazdag élettapasztalatokat és egészen különleges körültekintést és hajlékonyságot követel meg. Attól kell tartani, hogy ezek a fiatal emberek még saját népük szempontjából sem segítően és előmozdítóan, sokkal inkább zavaróan fognak részt venni a kisebbségi akciókban. Ez annál is inkább így van, mivel a birodalmi német nacionalista sajtóorgánumok, amelyek ezeknek a fiataloknak állandó olvasmányai, a dunai-németek kérdésében a magyarságról és a magyar államról gyakran igazságtalan, helytállóságuk tekintetében kevéssé ellenőrzött híreket hoznak. A sajtó kérdése azok közé tartozik, amelyeket ugyancsak tisztázni kell. Az elmúlt évtizedek alatt a jobboldali német lapokban számos cikk és közlemény jelent meg a régi Magyarország nemzetiségpolitikájáról, ahogy a Csonka-Magyar-