Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

1358 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA A németek gazdasági helyzete A németek szociális tagozódásáról közölt adatoknál már említettük, hogy a magyarországi német nép — eltekintve a világgazdaság remélhetőleg átmeneti általános krízisének hatásaitól — nálunk viszonylag nagyon kedvező gazdasági körülmények között él. Ezt az örvendetes tényt részben a németség munkaszerető rátermettségére és takarékosságára kell visszavezetni, de nagyon fontos és jelentős tényező az a nyílt politika, amelyben Magyarország a kisebbségeit mindig is részesítette és ma is részesíti. E politika alapelve a teljesen azonos bánásmód az állam valamennyi polgárával szemben, az anyanyelvre vagy vallásra való minden tekintet nélkül. Ez az alapelv a jogalkotásban és a gyakorlati gazdasági életben is abszolút következetességgel maradéktalanul érvényre jut. Nincs a gazdasági életnek egyetlen ága sem, ahol a németséget vagy más kisebbségeket a lakosság többi részénél kedvezőtlenebbül kezelné. A forradalom után megvalósított földreform folyamán a német anyanyelvű polgárok mind a kisajátítás mind a földjuttatás tekintetében is teljesen azonos elbánásban részesültek a többi polgárral. Magyarországon az a rendszer, amely a kisebbségekkel szemben más adópolitikát követ, mint a többségi népességgel szemben, teljesen ismeretlen. Magyarország nem alkalmaz más, hátrányosan megkülönböztető vasúti díjakat a kisebbségek által lakott vidékeken. A mezőgazdaság támogatását célzó különböző állami akciók (az állattenyésztés nemesítése, tejtermelési- és műtrágyaakciók, olcsóbb mezőgazdasági hitel stb.) nem ismernek különbséget állampolgár és állampolgár között. A legutóbbi években a magyar kormány 16 népotthon létesítését tette lehetővé a német községekben jelentős anyagi támogatás juttatásával. A különböző állami engedélyek megadása nemzetiségi szempontokból teljesen függetlenül történik. Ahogy a háború előtti időkben, ma sem ismeri Magyarország a kisebbségi mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi hitelvállalkozások erőszakos „nacionalizálásának" rendszerét; más területeken is ismeretlen Magyarországon a kisebbségi vállalkozásokkal szembeni hátrányos bánásmód. Az azonos elbánás gazdaságpolitikája a kisebbségek gazdasági boldogulásának legerősebb támpillére, s megmaradásuknak és felemelkedésüknek elengedhetetlen garanciája. A teljes polgári és politikai jogegyenlőség, a tökéletesen azonos bánásmód a gazdasági élet minden területén, a magyarországi kisebbségek körében olyan állapotot hozott létre és tart fenn, amely a legjellegzetesebb módon negatívan írható körül: A közép-európai utódállamokban uralkodó állapotokkal ellentétben a magyarországi kisebbségek, így a németség sem érzi magát másodosztályú állampolgárnak. Igen sajnálatos, hogy a német közvélemény eg}' része a magyar kisebbségpolitikának ezt a nagyon jelentős aktívumát többnyire csendes hallgatással figyelmen kívül hagyja. Enélkül sem a németség mostani helyzetét nem lehet megérteni és helyesen megítélni, sem azt a történelmi tényt megmagyarázni, hogy miért tartott ki hűségesen és szilárdan a magyarországi németség magyar testvérei oldalán akkor is — utoljára 1848/49-ben —, amikor szabadságát és függetlenségét egy német jellegű hatalom ellen kellett megvédenie.