Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

1338 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA kívülről jövő agitáció eredménye, hanem az ottani körülmények között bontakozott ki a népközösségi gondolatot felélesztő világháborús élmények és felismerések hatására. A német népiségi mozgalmak mindenütt államuk keretei közt lojálisán küzdenek saját népi érdekeikért akkor is, ha az össznémet nép valamennyi tagja lelki együvé tartozásának eszméje vezérli azokat. A német népiségükhöz való ragaszkodásuk és a német népközösséghez való vonzódásuk nem áll ellentétben hűségükkel ahhoz az államhoz, amelyben élnek. A magyarországi németség államhűségéhez sem férhet kétség, s ezen mit sem változtat, ha küzdenek kulturális jogaik érvényesítéséért. Gazdasági helyzetük, el kell ismerni, jobb az utódállamokbeli németekénél, de kulturális helyzetük sokkal rosszabb, s a magyar kormány szándékolt intézkedései mindegyre végrehajtatlanok maradnak. Tiltakozott az ellen, hogy az „önkéntes kisebbség" fogalmának megkonstruálásával akarják magyar részről elméletileg alátámasztani a német kisebbséggel szembeni nemzetiségpolitikai gyakorlat szűkkeblűségét. A válasz kifogásolta, hogy a magyar kormány memoranduma torz megvilágításba helyezi a magyarországi németek történetét. Betelepítésük ugyanis nem egyoldalú jótétemény volt a magyarok részéről, hanem megegyezett az ország érdekeivel. A német telepesek nem terített asztalhoz ültek, hanem sok évtizedes harcot kellett vívniuk a mocsarak és járványok ellen a törökök által elpusztított vidékeken. A magyar memorandum hosszas fejtegetései a mindig türelmes „szentistváni" szellemű nemzetiségpolitikáról, sem a közelmúltat, sem a jelent illetően nem felelnek meg a valóságnak. A magyar kormány memoranduma kizárólag természetes asszimilációról beszél, mintha erőszakos magyarosítás nem is lett volna. A német kormány válasza leszögezte, hogy a magyarországi németség sorsa iránti németbirodalmi érdeklődés természetes jelenség; a sajtót nem lehet eltiltani attól, hogy e témával foglalkozzék. Az e téren időnként előforduló túlzásoknak nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani. A németbirodalmi turistacsoportok nemcsak Magyarországot keresik fel, hanem az utódállamokat is; nem lehet azokat épp Magyarországról kitiltani. E turisták egyéni kijelentéseiért a német birodalmi kormány nem vállalhat felelősséget. A németországi főiskolák látogatására nyújtott ösztöndíjaknak régi tradíciója van; a magyar kormány által követelt beszüntetésük káros volna. Az ösztöndíjasokból kulturális közvetítők lesznek, nem pedig felforgató agitátorok. A magyar memorandumnak az utódállamokbeli német és magyar kisebbségek viszonyára vonatkozó részét illetően a válasz egyetértett abban, hogy azok között érdekközösség áll fenn, az államot igazgató nép ellenében. A szóban forgó három utódállamban azonban annyira eltérők a körülmények, hogy azokat nem lehet sematikusan közös nevezőre hozni. A német birodalmi kormány válasza azt állította, hogy az anyaország csupán kulturális kapcsolatokat tart az utódállamokbeli német kisebbségekkel, azokat politikailag nem befolyásolhatja. Az utódállamokbeli német kisebbségek sértőnek is találják, ha magyar részről azt tételezik fel, hogy mozgalmuk kívülről jövő politikai befolyás eredménye. A magyarokhoz való viszonyukat a legkedvezőbben az befolyásolná, — szögezi le a német birodalmi kormány válasza, — ha azt látnák, hogy Magyarországon előnyösebb a kisebbségek helyzete, mint az utódállamokban.