Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 1339 Ez az „önérzetes" német válasz felháborította a magyar kormányt, amelynek nem voltak kétségei az iránt, hogy a német népközösségi gondolat, a német kisebbségek népinémet mozgalma a németbirodalmi politika szolgálatában áll, és pontos értesülései voltak arról, hogy az utódállamokbeli német népcsoportok németbirodalmi politikai befolyásolása javában folyik. Keserűen tapasztalhatta, hogy e tényleges politikai befolyásolás tagadásával a német kormány elzárkózik az utódállamok német és magyar kisebbsége együttműködésének ösztönzésére vonatkozó magyar kívánság elől; ugyanakkor fenntartja beleszólási jogát a magyarországi németség ügyeibe, sőt ennek rendezését teszi az utódállamokbeli kisebbségi együttműködés feltételévé. Emiatt Károlyi Gyula kormánya arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a dolgok ily állása mellett hiányzik a tárgyalási alap". Walko Lajos külügyminiszter így tájékoztatta erről 1932. február 10-én a berlini magyar követet, Kánya Kálmánt: „Semmiképpen sem vagyok hajlandó a német kormánynyal egyoldalúlag a magyar-országi német kisebbségről, szóval egy tisztán magyar belügyi kérdésről tárgyalni, ha egyidejűleg és quasi kompenzációképpen nincs módomban az elszakított területek német kérdéséről is tárgyalni". Mindezek következtében nemcsak a tervbe vett államközi tárgyalások estek kútba, hanem a hazai német kisebbség helyzetének ígért rendezése is, saját iniciatíva alapján. Gömbös Gyula kormánya veszi majd fel újra az elejtett fonalat, abban a hitben, hogy amit nem sikerült elérni a weimari Németország „uraival", azt a hatalomra jutott Hitler nemzetiszocialista Harmadik Birodalma kormányával tárgyalva megegyezésre viheti. Azonban csak alacsonyabb szintű megbeszélésekre került sor egy-egy magyar és német kisebbségügyi szakértő, Pataky és Roediger között, - minden eredmény nélkül. Az annyira áhított német-magyar kisebbségi együttműködés — Csehszlovákiára korlátozottan — megvalósult ugyan a Darányi-kormány idején, de a magyarországi németség ügyében a két ország részéről történt nyilatkozatcsere Széli József magyar belügyminiszter és a Führer helyettese, Rudolf Hess között, nem hozott semmiféle pozitív változást. (Tilkovszky: Gömbös kezdeményezése a német kisebbségi kérdés rendezésére. MTA II. Osztályának Közleményei, 1980. 2. sz. Uő: A magyarországi németség a Darányi-kormány idején. Századok, 1981. 5-6. sz.) Mind a magyai- kormány részéről átnyújtott, már eredetileg is német nyelven készült memorandum, mind a német birodalmi kormány válasza éppúgy fellelhető a Magyar Országos Levéltárban (K. 64. Külügyminisztérium politikai rezervált iratai, 1932. 21. tétel. 46. csomó), mint a németbirodalmi külügyminisztérium politikai levéltárában (Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes, Abteilung II. Ungarn, Politik 6. Band 7.) Szövegüket Weidinger Melinda fordította magyarra. Mindkét — különben is igen terjedelmes — dokumentum részletes magyarázó jegyzetekkel kísérése mellőzhetőnek tűnik annak következtében, hogy Tilkovszky Lóránt elsőként említett 1979-1980. évi két tanulmánya tulajdonképpen minden szükséges tudnivalót tartalmaz. így mindarra vonatkozóan, ami a ma-