Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 1337 a kisantant-államok a német kisebbségeknek magyarellenes céllal juttatnak, rövidlátó módon megfeledkezik azokról a nagypolitikai célokról, amelyek mint német-magyar közös érdeket állítják előtérbe a kisantant-államok gyengítését és felbomlasztását. Ebben a perspektívában feltétlenül káros a kisantant-kormányokat támogató ún. aktivista kisebbségi politika az intranzigens ellenzéki magatartás helyett; megdöbbentő, hogy a német kisebbségi politikusok az 1918 előtti és a jelenlegi magyar nemzetiségpolitika szüntelen becsmérlésével szereznek érdemeket a kisantant-államok kormányainál, s e magatartásukkal mintegy alátámasztják azok Magyarországgal szembeni ellenséges politikáját. A német kisebbségeknek az együttműködéstől való elzárkózása a magyar kisebbségeket teljesen izolálja, és magukra maradottan teszi ki a kisantant-országokban az irredentizmus vádja alapján rájuk mért egyre súlyosabb csapásoknak. A memorandum szerint Németországnak fel kell ismernie, hogy helyesen felfogott valódi érdekei nem ellentétesek, hanem azonosak a Duna-medencei magyar irredenta törekvésekkel. A magyar uralom alá majdan visszatérő Duna-medencei németek nemzetiségi jogait a magyar állam garantálni fogja; a német kultúra szabadon fejlődhet, de nem a magyar kultúrától elkülönítetten, hanem a kölcsönhatások történelmileg kialakult harmonikus összefüggéseiben. A német kormánynak oda kell hatnia, hogy a kisantant-országok német kisebbségei revideálják politikájukat: vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy a német nemzeti öntudat felkeltését és fokozását magyarellenes éllel végzik; a magyarbarátság hagyományainak ne felszámolására, hanem ápolására és erősítésére törekedjenek a Duna-medencei német kisebbségek körében; ne engedjék megtévesztetni magukat a kisantant-országok nemzetiségpolitikájától, amely jelenleg elsősorban és főleg a magyar kisebbséget sújtja ugyan, a németeknek taktikai okokból még kedvez is, de soviniszta alaptermészeténél fogva előbb-utóbb rájuk is hasonló veszélyt jelent. A kisantant-országok német és magyar kisebbségeinek gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai szervezetei között épüljön ki szoros együttműködés; a német kisebbségi sajtó ne csatlakozzon többé magyarellenes kampányhoz, hanem az együttműködés szellemében tevékenykedjék; nemzetközi fórumokon (Népszövetségi Ligák Uniója, Nemzetiségek Kongresszusa, Interparlamentáris Unió, stb.) a kisantant-országok német kisebbségének képviselői ne a magyar érdekek ellen lépjenek fel, mint eddig gyakorta történt, hanem támogassák azokat, sőt közös akciókat kezdeményezzenek. E magyar memorandumra adott német válasz szerint az összefüggő német néptalajnak egy egységes államban kell egyesülnie. Ez nem egyszerűen német, hanem európai érdek, a német kormány ennek belátásától várja a versaillesi békediktátum következményeinek enyhítését vagy megváltoztatását, s korántsem a kisebbségi kérdést tekinti e téren a legfőbb érvnek; nem kívánja azt állami politikai céljai szolgálatában eszközül felhasználni. Tény azonban, — állapítja meg, — hogy a modern nemzetiségi mozgalom az Európa-szerte legerőteljesebb fejlődésben lévő népiségi gondolat szerves kibontakozásán nyugszik, és részint már túl is nőtt a jelenlegi jogi normák keretein. A német kormány nem törekszik arra, hogy nem német népiségeket is az állam keretei közé vonjon; nincsenek területi igényei Magyarországgal szemben. A népinémet mozgalom Magyarországon sem