Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

1334 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA mentumok elé bevezetőül szolgálhatnak, s anyagukkal egyben segítséget adhatnak majd a bennük előadott fejtegetések és az alapjukat képező tényanyag megértéséhez és értelmezéséhez. A Nemzetek Szövetsége 1930 szeptemberi ülésszakával kapcsolatban Genfben tartózkodó Bethlen István miniszterelnök és Julius Curtius német külügyminiszter szeptember 11-én megállapodott arról, hogy megteremtik a tartós érintkezés-felvételt a kisebbségi kérdésben. Bethlen — meghívást fogadva el németországi látogatásra — a maga részéről mindenekelőtt az utódállamokbeli német és magyar kisebbségek együttműködését indítványozta. Már a miniszterelnök berlini tárgyalásaihoz készült beszélgetés-tervezetből is kiviláglik, milyen nagy jelentőséget tulajdonított Bethlen annak, hogy a kisantant-országok német kisebbsége „ne álljon össze a többséggel a magyarok ellen", és „ne viselkedjék ellenségesen a magyar revíziós törekvésekkel szemben". E nélkül nem teremthető Németország iránt barátságos atmoszféra a magyar közvéleményben. Egyes német szervezetek mégis a magyarok ellen hangolják az utódállamok német kisebbségeit, a magyarországi német kisebbség helyzetének nem kielégítő voltára hivatkozva. A magyarországi németség nem őslakos, mint a csehországi, hanem kolonista jellegű kisebbség. Betelepedésükkel a magyar viszonyokat önként vállalták, évszázadokon át jól éltek azok között, s német mivoltukat megőrizve, a magyar nemzet tagjainak, magyar hazafiaknak vallották magukat. Ennek propagandisztikus megbolygatása a Németország iránti magyar szimpátiák elvesztéséhez, sőt éles németellenességhez vezethet. Olyan országgal szemben, amelynek barátságára számítanak, s ahol kolonista jellegű kisebbség él, nem indokolt annak nemzeti öntudatosítása, s ezzel az államnép nemzeti önérzetének sértése. Bethlen 1930 novemberi németországi látogatása során a Heinrich Brüning kancellárral és Curtius külügyminiszterrel Kánya Kálmán berlini magyar követ jelenlétében 22-én folytatott beszélgetése alkalmával tért ki a kisebbségi kérdésre. Miután leszögezte, hogy szándékai a legjobbak, és szilárd elhatározása, hogy a német kisebbség kívánságainak az iskolaügy és a hitoktatás terén messzemenően érvényt szerez, azt állította, hogy mindennek megvalósítását a birodalom által fenntartott német egyesületek magyarországi agitációja teszi lehetetlenné. Ez az agitáció a magyarországi németségnek a magyarságtól való elidegenítését tűzte célul, s ennek következményeként az ország iránti lojalitása ingadozóvá vált. Szóvá tette, hogy a szomszédos országokban magyarellenesen befolyásolják a német kisebbséget. Curtius mindezt meglepődéssel hallgatta, a magyarellenes ártó szándékot elképzelhetetlennek tartotta; a kifogásolt agitáció szerinte csupán a ( magyarországi németekkel való bánásmód reakciója. Bethlen ismételten kijelentette, hogy a szóban forgó agitáció beszüntetését a magyarországi németek jogos kívánságai teljesítése feltételének tekinti. Curtius és Bethlen ezek után megállapodtak abban, hogy a magyar kormány memorandumban fogja előadni a nehezményezett kérdések részleteit, majd e memorandum alapján esetleg egy bizottság foglalkoznék a tényállás közös tisztázásával. A magyar kormány által szorgalmazott kisebbségi együttműködést illetően az volt Curtius véleménye, hogy a magyarországi német kisebbség helyzete óhatatlanul kihat erre a kérdésre. Azt állí-