Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tilkovszky Lóránt-Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról; 1931-ben 1333

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 1335 totta, hogy Németországnak nincs közvetlen befolyása a német kisebbségek politikájára, s csupán azok kulturális gondozására korlátozódik. De azért utána fog nézni a kisebbségi együttműködés akadályainak, illetve lehetőségeinek. - Már ekkor kirajzolódott tehát az a bűvös kör, amelybe az egész ügy azáltal került, hogy mindkét fél a maga kívánságának teljesítését tekintette a másik fél kívánsága méltánylásának előfeltételéül. A magyar miniszterelnök Berlinben, majd hazatérése után Budapesten űgy nyilatkozott a sajtó képviselőinek, hogy azon lesz: a magyarországi németség ne elválasztó, hanem összekötő szerepet töltsön be Magyarország és Németország között. Hangsúlyozta, hogy mennyire őszintén el van szánva a jogosnak elismert, kulturális természetű német kisebbségi kívánságok teljesítésére. Amikor Bethlen 1931. február 12-én — Darányi Kálmán és Pataky Tibor miniszterelnökségi államtitkárok jelenlétében — fogadta Gratz Gusztávot, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület elnökét, és Bleyer Jakab ügyvezető alelnököt, azt fejtegette előttük, hogy az elcsatolt területeken folytatott magyarellenes német propaganda, valamint Magyarországra látogató német diákok itt kifejtett ellenséges agitációja az utóbbi két évben megnehezítette számára a magyarországi németség kívánságaival szembeni előzékenységet. Berlini tárgyalásai azonban reményt adnak e visszásságok kiküszöbölésére és ígéretei valóra váltására. Mint Berlinben tette, előttük is kijelenti, hogy az iskolakérdésben főleg egyházi vonalon fennálló nehézségeket szükség esetén hatalmi szóval is kész megoldani. Megírta a hercegprímásnak, hogy a németbarátságra való tekintettel a katolikus egyháznak végre kell hajtania a kormány programját. Ellenkező esetben a kormány törvényes felhatalmazást kér a parlamenttől arra, hogy a tanítás nyelvének folyamatba tett szabályozását az egyházak az általuk fenntartott iskolákban is végrehajtsák. A megbeszélés Bethlen azon bejelentésével zárult, hogy a magyar kormány memoranduma, amelyről Berlinben megállapodtak, már el is készült, s hamarosan át fogják nyújtani a német kormánynak. Meg van győződve arról, hogy az abban tárgyalt kérdésekben megegyezésre fognak jutni. Hans Schoen budapesti német követ értesülései szerint a memorandumot a miniszterelnökségen dolgozták ki, és Bethlen meglehetősen sokat iktatott be sajátkezűleg a Pataky Tibor által készített fogalmazvány szövegébe; a Károlyi Gyula által vezetett külügyminisztériiunnak a memorandum elkészítésében nem volt szerepe. A memorandum egy-egy példányát a berlini magyar követ 1931. március 2-án nyújtotta át Curtius külügyminiszternek, a következő napon pedig Brüning kancellárnak. Bethlen kísérőlevelei szerint a memorandum célja szóbeli tárgyalások indítása, melyek lefolytatására két bizalmi emberét szándékozik Berlinbe küldeni. A miniszterelnök Teleki Pálra és Pataky Tiborra gondolt, de a berlini magyar követ Kánya Kálmán részvétele is valószínűnek tűnt a tervezett tárgyalásokon. Kányával kapcsolatban Gratznak az volt a benyomása, hogy ő valójában teljesen elutasítólag áll szemben az egész kérdéssel, és tulajdonképpen nem is tudja magát beleélni Bethlen felfogásába, a magyarországi németség helyzete rendezésének szükségessége tekintetében. A miniszterelnök egyébként Gratz Gusztáv előtt bizalmasan is ismertette a memorandummal kapcsolatos elképzeléseit. E szerint az abban indítványozott