Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
MAGYAR-JUGOSZLÁV DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1918-1927 1327 Bonyolultabb, ha a feltett kérdésre Bethlen, vagy netán mindkettő a válasz. Ekkor ugyanis legalább két magyarázat lehetséges. Az egyik, hogy Bethlen akarta a megegyezést Belgráddal és a beszéd elmondatásával kívánta nyomatékosítani a jugoszlávokban közeledési hajlandóságát. Rögtön le kell szögezni, hogy nehéz ilyen nagyfokú naivitást feltételezni Bethlenről. Azzal neki is tisztában kellett lennie, hogy — miként azt a belgrádi magyar követ, Hoiy András emlékirataiban írja — „dobbal nem lehet verebet fogni sehol sem, és legkevésbé a diplomáciai életben."66 Márpedig a mohácsi beszéd elhangzása után nyilvánvaló volt, hogy nem lehet Prága és Bukarest nélkül megegyezni Belgráddal. Hacsak Jugoszlávia nem szánja rá magát nyíltan a kisantantból való kilépésre — és itt a hangsúly a nyíltan szón van —, aminek esélye meglehetősen csekély volt. így ezt a feltételezést bátran elvethetjük.6 7 A másik lehetséges magyarázat, hogy a látszat ellenére, Bethlen valójában szintén nem kívánta a megegyezést Jugoszláviával, és így nem volt ellenére hogy Horthy elkiabálva a megegyezést, lehetetlenné tegye annak megkötését. S ez a válasz további fejtegetésekre ad okot. Vegyük tehát sora a lehetőségeket. Mi szól amellett, hogy elhiggyük Bethlen 1926 márciusa óta gyakran hangoztatott közeledést szorgalmazó kijelentéseit? Első pillantásra ezt leginkább az általa 1926. szeptember elején készített egyezménytervezet támasztja alá, amelyben a megnemtámadási kötelezettségen kívül szerepelt a semlegességi kötelezettség vállalása is, amelyért cserébe Magyarország feladta volna a magyar irredenta támogatását Jugoszláviában.6 8 Ha azonban jobban belegondolunk, cseppet sem egyértelmű, hogy az egyezménytervezet a közeledési szándék komolyságát volt hivatott kifejezni. Bár a dokumentum az idők során elveszett, megsemmisült, s tartalmáról illetve keletkezése idejéről csak közvetve rendelkezünk információkkal, annyi bizonyos, hogy szeptember 8. körül, vagyis bő egy héttel a kormányzó mohácsi beszédének elhangzása után készült.69 Akkor, amikor Bukarestből és Prágából már olyan hangok hallatszottak, amelyek a tervezett magyar-jugoszláv megegyezést Magyarországnak a kisantant irányába tett közeledéseként értékelték, amit országaikkal kötendő hasonló egyezményeknek kell követniük. Vagyis a tervezet eleve hamvában holtnak volt tekinthető. Akkor meg mi értelme volt egyáltalán elkészíteni? A választ nagy valószínűséggel Bethlen külpolitikai elképzeléseiben kell keresnünk. Bethlen nem rendelkezett diplomata múlttal, s távol állt tőle a „Ballplatzi szellem", maga is úgy látta, hogy Magyarországnak csak nagyhatalmi támo-66 Idézi Pritz i.m. 293. 67 Amennyiben mégis ezt a premisszát fogadjuk el igaznak, akkor egyenes út vezet annak a következtetésnek a levonásához, mely szerint a kormányzót felültették. Vagyis, hogy bár a kormányzó a mohácsi csata 400. évfordulója alkalmával elmondott beszédét egyeztette a kormánnyal, a kormány alatt valójában csak a Külügyminisztériumot, nevezetesen Khuen-Héderváiyt kell érteni. Horthy feltehetően jól ismerte miniszterelnökének a jugoszlávokkal való megegyezésről vallott elképzeléseit, aki ekkor már szabadságát töltötte, és abban a meggyőződésében mondta el beszédét, amelynek tartalma felől a Dísz térről sem érkezett kifogás, hogy azzal a magyar-jugoszláv kapcsolatok elmélyítését szolgálja. Ebben az esetben azonban az ügynek feltétlenül lettek volna következményei, Bethlen és a Külügyminisztérium, közelebbről Khuen-Héderváry között. Ennek azonban semmi nyomát nem találni. 68 Iratok III. 779. 69 Iratok III. 779.
