Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
1316 HORNYÁK ÁRPÁD Itt fontos megjegyezni, hogy a magyarországi leszerelésre vonatkozó folyamatos jugoszláv kéréseket, illetve a magyar hadseregnek a békeszerződés rendelkezéseit állítólag meghaladó számát és fegyverzettségét kifogásoló vádakat valószínűleg Belgrádban sem gondolták komolyan. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a jugoszláv kormány „preventív támadást" folytatva így akarta elejét venni annak, hogy Magyarország belátható időn belül olyan ütőképes hadsereget építhessen fel, amely alkalmas az elcsatolt területek visszaszerzésére. Miután azonban Benesnek román segítséggel sikerült meggyőznie Belgrádot, hogy Magyarország felvétele eleve eldöntött tény a „nagyok" részéről és hiábavaló tiltakozásuk helyett arra kell kihasználniuk a helyzetet, hogy a Népszövetség elé tárják mindazokat a bizonyítékokat, amelyek Magyarország békeszerződést sértő lépéseit tanúsítják, a jugoszláv vezetés is elfogadta a csehszlovák javaslatot és hozzájárult Magyarország felvételéhez.3 3 Ennek eredményeként a Népszövetség közgyűlése egyhangúlag elfogadta Magyarország felvételi kérelmét. 1922. szeptember 18-án, Ausztria és Bulgária után a legyőzött államok közül harmadikként, Magyarország is tagja lett az eredetileg a világháborúban győztes és a semleges államokat tömörítő szervezetnek. A népszövetségi tagság tulajdonképpen helyzetének egyfajta stabilizálódását jelentette az országnak, és meghozta a rendszer de jure elismerését. Egyidejűleg igazolta az úgynevezett „weimari taktikán" alapuló bethleni politika helyességét. Ennek a politikának az első szakaszát, a nagyhatalmak bizalmának és támogatásának megnyerését a rendszer számára és segítségükkel az ország bejuttatását a nemzetközi élet vérkeringésébe, a magyar kormánynak a Népszövetségbe nyert felvétellel sikerült megvalósítania. A folytatásban Bethlen a megszerzett pozíciók felhasználásával semlegesíteni kívánta a kisantantot és fokozatosan megindítania küzdelmét az elszakított területeken maradt magyarság helyzetének javításáért és a revízióért. Természetesen tisztában volt azzal, hogy a „weimari taktika" e második szakasza beindításának még nem érkezett el az ideje. Ezt tükrözte a miniszterelnök 1922 májusi debreceni beszéde, amelyben az ország fő külpolitikai céljait a nagymértékű és azonnali területi revíziónál olyan sokkal reálisabb és megvalósíthatóbbnak tűnő célokban jelölte meg, mint az ország gazdasági egyenjogúsításnak helyreállítása, a kisebbségek megvédése az elszakított területeken és a jóvátétel fizetésének elodázása.34 Kezdetben ezt direkt tárgyalásokkal kívánta elérni, megakadályozva a kisantant-államok egymás közötti még szorosabb együttműködését, jó esetben felbomlasztva azt. A genovai konferenciát követő hónapok során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a kisantanttal lehetetlen közvetlenül megegyezni. Hozzájuk a nagyantanton keresztül vezet az út. Legalábbis a debreceni beszédben megjelölt külpolitikai célok elérésére tett erőfeszítéseknél ez a felismerés tükröződött. A jóvátételi kérdés rendezésére, illetve az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének rendbehozatalához szükséges nemzetközi kölcsön megszerzésére a magyar miniszterelnök nyugat-európai körútra indult 1923 tavaszán. A kérdés mielőbbi rendezését sürgette a német jóvátétel fizetésének elmaradása miatt a Ruhrvidék francia megszállása 1923 januáijában, amikor egy rövid időre tartani lehe-33 AJ. 395-7-8. Pov. Broj. 457.; AJ. 395-7-80. Pov. Broj. 7898. 34 Bethlen István gróf beszédei és írásai. I. Budapest, 1933. 236.
