Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
MAGYAR-JUGOSZLÁV DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1918-1927 1317 tett attól, hogy a kisantant követi Franciaország (és Belgium) példáját.3 5 Bethlen eredetileg a jóvátételi kötelezettség elengedését és olyan nemzetközi hitel felvételét szerette volna elérni, amely nem jár az ausztriaihoz hasonló politikai kötelezettségek és pénzügyi ellenőrzés vállalásával. Hamarosan kiderült azonban, hogy szó sem lehet a jóvátétel elengedéséről, mint ahogy a nemzetközi kölcsönt sem lesz egyszerű megszerezni. A jóvátétel elengedését egyetlen nagyhatalom sem támogatta. Franciaország kifejezetten ellenezte, Olaszország legfeljebb arra volt hajlandó, hogy az őt illető magyar jóvátételből akkora összegről mondjon le, amennyit a szövetségesek elengednek az ő haditartozásaiból.3 6 Anglia pedig csak a jóvátétel összegének mérséklésére, de semmiképp sem az elengedésére volt hajlandó. London ugyanis szövetségeseinek nyújtott angol hitelek törlesztését a német jóvátételtől tette függővé. Csak egy erős gazdasággal rendelkező Németországtól várhatta, hogy fizessen Franciaországnak, amely kijelentette, hogy csak akkor tudja visszafizetni a Londonban felvett kölcsönöket, ha Németország fizeti neki a jóvátételt. Következésképpen, amennyiben Anglia hozzájárul a magyar kormány jóvátételi fizetés elengedésére vonatkozó kéréséhez, azzal precedenst teremt Németország számára, miáltal a saját érdekei sérülnek. A kisantant államai közül Csehszlovákia mutatkozott a legkevésbé ellenségesnek a magyar törekvésekkel szemben, lévén, hogy Prága nem számíthatott jóvátételre Magyarországtól.3 7 Különösen azt követően vált megértővé, hogy Londonban közölték Benessel: csak akkor számíthat kölcsönre, ha a kisantant a soron következő tanácskozásán kedvező döntést hoz Magyarországgal kapcsolatban.38 Románia, de főleg Jugoszlávia azonban a legnagyobb mértékben ellenezte, hogy Magyarország bármilyen engedményben részesüljön, mindaddig, amíg nem hagy fel a katonai előkészületekkel és az ország integritásának helyreállítására irányuló propagandával. A jugoszláv kormány úgy vélte, Magyarország annál békülékenyebb lesz, minél kimerültebb gazdaságilag, éppen ezért a kisantant szempontjából elsődleges fontosságúnak ítélte, hogy Magyarországot minél nagyobb jóvátétel fizetésére kötelezzék.3 9 A kölcsön tekintetében Belgrád ugyancsak elutasító álláspontra helyezkedett. Csak abban az esetben látta megítélhetőnek, ha Magyarország vállalja, hogy annak jelentős részét a jóvátétel fizetésére fordítja; ha a kölcsön felhasználása szigorú ellenőrzés alá kerül; ha garantálják a lefegyverzés végrehajtását — az elképzelés szerint a kisantant egy képviselője tagja lett volna az ellenőrző bizottságnak —, és Magyarország kötelezi magát, hogy lojális szomszéd lesz.4 0 Belgrádban az egész ügyet politikai kérdésként kezelték, s különösen hajthatatlannak mutatkoztak az 1923. jűnius 9-i bulgáriai fordulat után, amikor is a jugoszláv kormánnyal szemben engedékenységet tanúsító Sztambolijszki kor-35 Belgrádban olyan sajtóhangok voltak, amelyek Magyarországot Jugoszlávia Németországának nevezték, és a francia példa követésére buzdítottak. Vuk Viruwer: Jugoslavia i Madarska 1918-1933. Beograd, 1971. 227. 36 Ormos Mária: Az 1924. évi magyar államkölcsön megszerzése. Budapest, 1964. 34, 45. (A továbbiakban Az 1924. évi magyar államkölcsön) 37 Benes törekvései a kérdésben arra irányultak, hogy országa számára biztosítsa a magyar gazdaság ellenőrzésében való részvételt. Az 1924. évi magyar államkölcsön. 46. 38 Ádám Magda: A kisantant és Európa 1920-1929. Budapest, 1989. 220. 39 AJ. 395-9-97. Pov. Broj. 14203. 1922.12. 31. 40 AJ. 341-1. 1923. Pov. Broj. 713.
