Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
1314 HORNYÁK ÁRPÁD 1920. november 12-én megkötött, elsősorban Fiume státusát rendezni kívánó rapallói egyezmény pedig már külön klauzulában foglalkozott a kérdéssel.2 6 Mindkét állam kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy minden szükséges politikai eszközt igénybe véve, azon lesz, hogy megakadályozza a Habsburgok visszatérését Ausztria és Magyarország trónjára. A Habsburg-ellenes összefogás kialakulását jelentősen meggyorsították Károly 1921. márciusi és októberi visszatérési kísérletei. Jugoszlávia mindkét alkalommal a legnagyobb eréllyel lépett fel Magyarország ellen, s úgy tűnt, hogy nem riad vissza a fegyveres erő alkalmazásától sem. A királypuccsok azonban mindkét alkalommal kudarccal végződtek. Ezt Jugoszláviában főleg az utódállamok, mindenekelőtt Prága és Belgrád határozott fellépésének tulajdonították. A valóságban azonban Károlynak a katonai erő alkalmazásával való fenyegetőzéseik nélkül sem sikerült volna átvenni a hatalmat Magyarországon, mivel Horthynak nem állt szándékában átadni a „kormányzás terhét" egykori uralkodójának. Ennek ellenére a királylátogatások nem maradtak következmények nélkül. Az első látogatás eredményeként szinte teljessé vált a kisantant által az ország köré vont gyűrű, mivel a korábban még habozó Románia is kész volt az 1920 augusztusi jugoszláv-csehszlovák szerződés analógiájára szerződést kötni Csehszlovákiával és Jugoszláviával a békeszerződés feltételeinek Magyarországgal való betartatására. A királypuccs Magyarországra nézve negatív hatásai mellett azonban Budapest profitált is exuralkodója látogatásából. Horthy ugyanis a Károllyal szembeni következetes elutasító magatartásával elnyerte a nagyhatalmak bizalmát. Károly második, októberi puccskísérletéből pedig Magyarországnak szinte csak előnye származott. Bár Jugoszlávia és Csehszlovákia mindent elkövetett, hogy Károly viszszatérési kísérletét Magyarország katonai ellenőrzésében való kisantant részvétel biztosítására használja ki, tervüket nem sikerült megvalósítaniuk. Amit elértek az az volt, hogy a Nagykövetek Tanácsa korábbi állásfoglalásától eltérően október 31-i határozatában már nemcsak Károly, de az egész Habsburg dinasztia kizárását követelte a magyar kormánytól, aminek az november 6-án eleget is tett.27 (A nagyhatalmak ezen utasítása vélhetően nem is jött rosszul Horthynak.) Horthy és a magyar kormány viszont ismét bebizonyította, hogy ura a helyzetnek (a belpolitikában) és nem fogja meggondolatlan kalandorpolitikával felborítani a középeurópai békét. A rendszer végérvényesen szalonképessé vált a nagyhatalmak szemében, és ami ugyanennyire fontos, a kisantantállamok szemében is.2 8 A királypuccsok után Magyarország lényegében véve már az első királypuccs után új külpolitikát hirdetett meg, amely az októberi után még kiforrottabb lett. A Teleki-kormányt 26 Salvatore Contoríni, az olasz külügyi államtitkár a Habsburg restaurációt annyira ellentétesnek tartotta Olaszország érdekeivel, hogy feleslegesnek tartotta azt egyezményben lefektetni. Az erre vonatkozó klauzulához a jugoszlávok kérésére járult hozzá. PRO FO 421/300 2649/2647/22 1921. február 5. 27 A trónfosztással kapcsolatos külpolitikai anyag ismertetése 1921. október 22-től november 13-ig. Kiadja a M. Kir. Minisztérium. É. és h. n. 21-22. 28 Alig fél évvel Károly októberi kísérlete után, a budapesti jugoszláv követ országa érdekében állónak tekintette segíteni Horthyt a Habsburgokkal vagy bármelyik külföldi herceggel szemben. AJ. 396-19-39. Pov. Broj. 639. 1922. május 25.
