Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
MAGYAR-JUGOSZLÁV DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1918-1927 1313 Olaszország aktív közreműködése a magyar-román ellentétek elsimításában, amely Jugoszlávia bekerítését célozta, szintén zavarták a délszláv kormányt. A román-magyar tárgyalások azonban jórészt a megszálló román csapatok viselkedése és fosztogatásai következtében 1919 őszére kifulladtak. A Habsburg-kérdés A jugoszláv vezetés számára több okból is létkérdés volt a Habsburg-restauráció megakadályozása Magyarországon (de Ausztriában is). A Habsburgok viszszatérése ugyanis azzal a veszéllyel járt volna, hogy a délszláv állam Ausztria és Magyarország feltehető űjbóli egyesülése révén Olaszország mellett még egy nagyhatalmat, de legalábbis nálánál katonailag, politikailag és gazdaságilag erősebb államot kap szomszédjául. Ez veszélyeztethette volna Jugoszláviának a Balkánon magának követelt vezető szerepet, középtávon pedig — de hosszútávon szinte bizonyosan — a frissen megalakult délszláv állam egységére is fenyegetést jelentett volna. Félő volt ugyanis, hogy a Monarchiától elszakított területek lakossága körében az egykori uralkodó dinasztia iránt érzett nosztalgia olyan méreteket ölthet, amely az állam szétesését is eredményezheti. A Habsburg-kérdés komoly formában a Tanácsköztársaság bukását követően, a Friedrich-kormány kinevezésével merült fel először, amikor is a kormányt homo regiusként József főherceg legitimizálta. A jugoszlávok azonnal protestáltak, és tiltakozásuk meghallgatásra talált Párizsban. A Legfelsőbb Tanács a magyar kormányhoz küldött 1919. augusztus 23-i üzenetében követelte a Habsburgok kizárását a magyar politikai közéletből.2 3 Ezt követően a Nagykövetek Tanácsa 1920. február 2-i jegyzékével a magyar kormány értésére adta, hogy a Habsburgok visszatérését a magyar trónra nem ismernék, és nem is tűrnék el.2 4 (E távirat nem csekély mértékben megerősítette Horthy esélyeit kormányzóvá választására). A továbbiakban Jugoszlávia törekvése arra irányult, hogy a békekonferencia a Magyarországgal kötendő békeszerződésbe vegye bele, hogy a háborűban az antanttal szembenálló dinasztiák tagjai ki vannak zárva Magyarország trónjáról.25 Miután ezt nem sikerült elérni, Belgrád megpróbálta más módon biztosítani magát a Habsburg visszatéréssel szemben. A kérdésben magukat hasonló módon fenyegetve érző államokhoz, Csehszlovákiához és Olaszországhoz fordult. A Habsburg-ellenes egységfront létrehozásához az 1920. augusztus 14-i csehszlovák-jugoszláv szerződés volt az első lépés, amely — bár elsősorban a békeszerződés rendelkezéseinek Magyarországgal való betartatására köttetett — implicite magában hordozta a Habsburg-restauráció elleni együttműködés lehetőségét. (Ez a szerződés volt az első lépés a kisantant szervezet megalakítása felé vezető úton, amelynek létrejöttében nem kis szerepet játszott Franciaországnak Maurice Paleologue vezértitkársága alatt Magyarország központtal kialakítani kívánt középeurópai gazdasági egység megteremtésére irányuló törekvése). Az Olaszországgal 23 Padovától. 347. 24 Papers and Documents Relating to the Foreign Relations of Hungary. Collected and edited by Francis Deák and Dezső Újváry. Volume I. 1919-1920. Budapest, 1939. 139-140. (A továbbiakban Papers) 25 AJ. 336-19-112. Strogo. Pov. 78. 1920. 02. 04.
