Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307
1310 HORNYÁK ÁRPÁD A francia felkérés elutasítása mellett szólt Jugoszlávia instabil kül- és belpolitikai helyzete, az ország el nem ismert volta, fenyegetettsége Olaszország és Bulgária részéről, illetve, hogy az olasz területi követelések kivédése érdekében célszerűnek tűnt az Egyesült Államokba vetni bizalmukat. Wilson pedig, bár nem ellenezte a magyarországi intervenciót, nem is lelkesedett a magyarországi katonai fellépésért. A belgrádi vezetés mindezt mérlegelve vonakodott felajánlani haderejét a beavatkozásra. Az intervenció elutasítása mellett szólt az is, hogy Belgrádban nem láttak alternatívát a magyarországi tanácsuralom felváltására, s attól tartottak, hogy bekövetkezhet a legrosszabb, a Habsburgok visszatérése.10 Hogy a jugoszláv kormány mindezek ellenére végül mégis hajlandó volt az antant rendelkezésére bocsátani egy hadosztályt, az csak annak volt köszönhető, hogy nem akarta magára haragítani a franciákat. Belgrádban az előállt új helyzetet gazdasági-, politikai céljaik megvalósítására kívánták felhasználni, ezért a nagy nehezen végül mégis csak felajánlott hadosztály felhasználását feltételekhez kötötték. A jugoszláv kormány mindenekelőtt az ország elismerését szerette volna biztosítani általa, továbbá elérni a toborzás és újabb hadosztályok felállítása tilalmának feloldását, hadianyag-szállítások és gazdasági segélyek kieszközölését valamint területeinek biztosítását Olaszországgal és Bulgáriával szemben. Nem mellékesen pedig további területeket kívánt szerezni a Bánátban és a nyugati határainál.11 Az intervencióban való részvétellel szembeni elutasító jugoszláv hozzáállásban csak június második felében állt be változás. A Németországgal való békeszerződés kézzelfogható közelségbe kerülése a jugoszlávokat nézeteik átértékelésére késztette. Belgrádban úgy vélték, hogy az Egyesült Államok elnökének távozása után nem számíthatnak az USA támogatására Olaszországgal — és a magyarországi sikereik után mind harciasabbá vált románokkal — szemben és célszerű egy másik pártfogó után nézni. Különösen, miután a békekonferencián a Németországgal megkötött békeszerződés után olyan békeszerződések kerültek napirendre, amelyekben Jugoszlávia közvetlenül is érdekelt volt.1 2 Ez az új pártfogó értelemszerűen Franciaország lett. Miután Párizs az intervenció fő szorgalmazója volt, a hozzá való igazodás szükségszerűen eredményezte a jugoszláv vélemény megváltozását.1 3 A jugoszlávok késznek mutatkoztak eleget tenni az antant kívánságoknak, de részvételüket továbbra is feltételekhez kötötték. Eltérés a korábbi területi követelésekhez képest abban mutatkozott, hogy ekkor, fokozakapta szinte az egész Bácskát, a Dráváig terjedő területeket, a Muraközt. Ezeken a területeken felül, amelyeknek odaítéléséről a jugoszláv békedelegáció már márciusban rendelkezett előzetes információkkal, a délszláv csapatok megszállva tartották a Baja-Mohács-Siklós-Pécs vonalig terjedő területeket, amelyekre ekkor még nem nyújtották be igényüket. 10 AJ. 336-19-112. Broj. 4903. Stojan Protic távirata Ante Trumbicnak április 21-én. 11 AJ. 336-19-112. Pov. Broj. 4291. 12 Andrej Mitrovic: Razgranicenje Jugoslavije sa Madarskom i Jugoslavijom. Novi Sad, 1975. 157. 13 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Nagy-Britannia részéről is meglehetősen készségesek voltak az intervenció előmozdítására, legalábbis a katonai körök, a Hadügyminisztérium és a Külügyminisztérium részéről. így a háborús kormány (War Cabinet) 1919. március 24-i ülésén hozzájárultak, hogy az eredetileg Gyenyikinnek szánt hadianyag egy részét a románoknak szállítsák le. A Hadügyminiszter ilyen értelemben utasította a Párizsban tartózkodó vezérkari főnököt tájékoztatni az egyébként intervenció-ellenes Lolyd Georgot, aki a Legfelsőbb Tanács másnapi ülésén maga is hozzájárult „fehéreknek" szánt hadianyag Romániába irányításához, alapot teremtve ezáltal a Magyarország elleni román (Antant) intervencióhoz. PRO CAB 23/9
