Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927.Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság 1307

MAGYAR-JUGOSZLÁV DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK 1918-1927 1309 zeledni.4

Ezúttal azonban nem közvetlenül, mint novemberben, hanem védencén, Jugoszlávián keresztül. A déli szomszédhoz való közeledés mellett szólt, hogy az kívánta a legkevesebbet elcsatolni Magyarországtól, illetve, hogy rajta keresztül kellett biztosítani a kijáratot a tengerhez, ami elengedhetetlennek látszott ahhoz, hogy az ország életképes maradjon. Ezen túlmenően a Belgrádhoz való közeledést indokolta az is, hogy Károlyi a jugoszlávoknak a románokkal szemben nyújtandó magyar támogatás fejében elképzelhetőnek tartotta a Bánát egy részének megőrzését.5

Nem utolsósorban pedig az a körülmény, hogy feltételezhető volt, hogy az Olaszország által Jugoszlávia bekerítésére szőtt terv megvalósítása ellen a délszláv vezetés szemében felértékelődött Magyarország jelentősége. A magyar számítások többsége azonban megalapozatlan, illetve téves volt. Jugoszlávia nem kívánt egy a nemzetközi életben ingatag lábakon álló, el nem ismert, ráadásul vesztes állammal alkudozásokba bonyolódni semmilyen terület megosztásáról. Budapesten túlbecsülték az olasz bekerítésétől való jugoszláv félelmeket is, amelyek a kezdeti riadalom után, maguk mögött tudva a franciák támogatását (eltekintve a Bánáttól) és bízva az Egyesült Államok pártfogásának megszerzésében, lényegesen mérséklődtek. Olyannyira, hogy Jugoszlávia egyedül Fiume Jugoszláviának ítélésében játszott magyar közreműködésről volt hajlandó tárgyalni Magyarországgal.6 Az ominózus Vix-jegyzék átadását követően, Károlyi megpróbálkozott a „balra nyitással" és az antant ellensúlyozására Magyarországot Szovjet-Oroszországhoz közelíteni. Erre a legmegfelelőbbnek egy baloldali kormány megalakítása látszott. Károlyi kommunista támogatású szociáldemokrata kormányban gondolkodott, de ennek pont a fordítottja valósult meg. A két baloldali párt egyesüléséből megalakult Magyarországi Szocialista Párt proklamálta a Tanácsköztársaságot, s bejelentette, hogy külpolitikájában a Szovjet-Oroszország kíván támaszkodni.7 Az új rendszert ennek ellenére kezdetben sem nyugaton, sem másutt, így Belgrádban sem azonosították az oroszországi bolsevik uralommal, hanem azt a magyarok végső nemzeti elkeseredettségének tulajdonították. Párizsban nem tudtak egyetértésre jutni a magyarországi intervenció kérdésében. A nagyhatalmak maguk nem kívánták csapataikat a Tanácsköztársaság megdöntésre fordítani, ehelyett kis szövetségeseik részvételére számítottak. A nagyhatalmak közül a leginkább érdekelt Franciaország Románia és Jugoszlávia részvételével számolt.8

Románia esetében nem kellett csalódnia Párizsnak, ám Jugoszlávia nem mutatott nagy hajlandóságot egy magyarországi katonai akcióban - s főleg nem megszállásban való részvételre. Belgrád területi követelései jelentős részben ki voltak elégítve Magyarországgal szemben, sőt még többet is tartott megszállva, mint amenynyit értesülései szerint a békekonferencia neki szánt, illetve amennyit ekkor igényelt.9 4 L. Nagy Zsuzsa: Az olasz érdekek és Magyarország 1918-1919-ben. In: Történelmi Szemle 1965/2-3. 260-265. 5 Károlyi Mihály levelezése I. 1905-1920. Szerkesztette Litván György. Budapest, 1978. 436, 439. 6 Uo. 436. 1 Hajdú Tibor: Adatok a Tanácsköztársaság és Szovjet-Oroszország kapcsolatainak történetéhez. In: Párttörténeti Közlemények 1961/3. 96. 8 Padovától 216. 9 A békekonferencia által a jugoszláv-magyar határvonal megállapításával megbízott határkijelölő bizottság április 6-án hozta meg döntését a határvonalról. Ez alapján az SHS Királyság meg-