Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Varga E. László: Orlowski budapesti lengyel követ tárgyalásai a kormányzóval 1938/39-ben 123
ORLOWSKI BP-I LENGYEL KÖVET TÁRGYALÁSAI 129 Ilyen előzmények után került sor a követ audienciájára a kormányzónál október 16-án. Áttekintették a nemzetközi helyzetet. Az államfő elmondta a követnek, hogy Magyarországot akkor érte a nemzetközi válság, amikor erre a legkevésbé sem volt felkészülve, így nem bocsátkozhatott háborúba3 2 Csehszlovákia ellen. Már csak azért sem, mert az Magyarország számára katasztrófát jelentett volna. Csehszlovákiáé Európa egyik legjobban felszerelt hadserege volt. A Rongyos Gárda akciója a kormányzó szerint az ő tudta és engedélye nélkül történt, de most azt kérdezte a követen keresztül a lengyel kormánytól, hogy nem lehetne-e a magyar diverzánsokat aeroplánnal Lengyelországba szállítani, akik onnan indulnának bevetésre Kárpátaljára. A követ ezt óvatosan azzal utasította el, hogy ez esetben Lengyelországot érné az a vád, hogy diverzánsokat küld. A követnek az audienciáról készült jelentésében szó van arról, hogy lengyel javaslatra Magyarország átengedhetné Romániának a Rahó-körösmezei vasútvonalat cserébe azért, hogy az beleegyezzen a közös lengyel-magyar határba.3 3 A jelentés szövegkörnyezete nem utal arra, hogy ezt a kérdést a kormányzóval érintették, de ha mégis, a kormányzó miként reagált. A tárgyalás időpontjában a követ — minden bizonnyal a lengyel kormány álláspontja szerint nyilatkozott — úgy vélte, hogy a négy nagyhatalom döntése, ha erre valóban sor kerül, kétséges lehet Magyarország számára. 1938 szeptemberében a német követelések mögött ott álltak a szuronyok, míg 1938 októberében ez a feladat Magyarországra hárulna.3 4 Lengyelország a maga részéről 1938 október - novemberében mindent megtett azért, hogy a közös lengyel-magyar határ mielőbb létrejöjjön. Romániában és Jugoszláviában a lengyel diplomácia a magyar revízió érdekében gyakorolt nyomást. A két ország értésére adta, hogy a közös határ nemcsak Magyarország, hanem Lengyelország érdeke is. Erre a nyomásra azért volt szükség, mert München után, de még az első bécsi döntés előtt a kisantant létezett. A kormányzói audiencia alatt — nem tudni milyen módon — szóba került az is, hogy a lengyelek szívesen vették volna, ha Magyarország fegyveresen bevonul Kárpátaljára. Igaz, ezt ők nyíltan sosem mondták ki. Hory Varsóban nem kapott Beck külügyminisztertől ilyen bíztatást, de Orlowski sem említett hasonlót a Dísz-téren. Emisarski alezredes budapesti lengyel katonai attasénak35 utasítása 32 A kormányzó arra a tényre utalt, hogy 1938 augusztusi németországi látogatásakor Hitler azt javasolta neki, hogy Magyarország elsőként támadja meg Csehszlovákiát, ami után a németek is harcba lépnek. A javaslatot elutasította. 33 A magyar kormány erről hallani sem akart. Elutasító álláspontját azonban nem közölte a lengyelekkel és egészen 1939 márciusáig — a közös határ létrejöttéig — „lebegtette" a kérdés esetleges teljesítésére adandó választ. 34 A követ finoman megfogalmazott véleménye mögött az a meggyőződés rejlett, hogy a Honvédség gyengesége miatt, eleve ki lenne szolgáltatva a négy nagyhatalom döntésének, mert saját katonai erejével senkire sem tud nyomást gyakorolni. 35 Emisarski Jan vk. (1896-1986) - alezredes budapesti lengyel katonai attasé (1938. október 1. - 1940. szeptember 14.) A lengyel internált katonák illegális evakuációja miatt, amelyben részt vállalt, el kellett hagynia Magyarországot. A HM Ein. В. о. vacsorát adott tiszteletére, amelyen elbúcsúztatták. (HL HM Ein. В. 1940-54928-1940. szeptember 21.) Búcsúkérése, hogy a siklósi büntetőtáborban tartózkodó Tadeusz Bastgen vk. őrnagyot, aki szintén részt vett az evakuációban, engedjék szabadon, teljesítették. (HL HM Ein. В. 1940-52484-1940. szeptember 12.) Emisarski 1940.
