Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
A MEGKÉSETT FEJLŐDÉS POROSZ ÚTJA 1281 A porosz állam már az 1850-es évektől különös hangsúlyt fektetett a vasúthálózat bővítésére és egységesítésére, de különösen a vasúti közlekedés racionalizálására. Bár List erre vonatkozó ajánlásait 1833-ban még visszautasították, 1837 után legfelsőbb, császári parancsra indult meg egy nemzeti vasúti hálózat tervezése.3 0 Különösen fontosnak bizonyult az állami megrendelések és kötelezettségvállalások szerepe a nagy kockázatú, nehéz földrajzi viszonyok között épülő szakaszokon. Az 1851-re állami beruházással elkészült híres Ostbahn — mely Berlint és Königsberget kötötte össze — építésekor egyben mocsarak lecsapolására is sor került, ugyanakkor nélkülözhetetlenné vált Kelet-Poroszország nemzetgazdasági integrációjának előmozdításában. A már említett, szintén állami segítséggel kifejlesztett hazai lokomotívokat az 1850-es évektől kezdve már Spanyolországba és Olaszországba, majd később a Török Birodalomba is exportálták — részben vagy teljesen kiszorítva ezzel a korábban domináns francia és brit versenytársakat.31 A német államok azt is igen hamar felismerték, hogy a gazdasági lemaradás az oktatás tudatos és célirányos fejlesztésével is mérsékelhető. Rövid idő alatt a világ egyértelműen legnívósabb középfokú és műszaki oktatása épült ki Poroszországban, ami lehetővé tette, hogy a később poroszosított Németország megfelelő volumenű és kvalitású humánerőforrás-bázist biztosítson a kibontakozó ipari termelés számára, sőt vezető pozíciót vívjon ki a legmodernebb, tudományos alapokra helyezett iparágakban.3 2 Míg az ipari forradalom éllovasának számító Nagy-Britanniában csak az 1871-ben hatályba lépett Foster Education Act hozta létre az egységes elemiiskola-rendszert, a német államokban már a 18. század második felében népiskolákat alapítottak, és a gyermekek számára kötelezővé tették az alapfokú oktatásban való részvételt 13-14 éves korig. A napóleoni háborúkat követően tovább bővült az iskolahálózat, és a tantervek reformjára is sor került. Miután a porosz iskolarendszer felvértezte a lakosságot a legalapvetőbb készségekkel, az 1830-as évekre szinte minden német írni és olvasni tudó ember lett, mialatt Anglia férfilakosságának harmada, a nőknek pedig a fele még az 1860-as években is analfabéta volt.33 Az első világháború kitörése előtt az Osztrák-Magyar Monarchiában 1000 besorozott újonc között 220, Franciaországban 68, míg Németországban mindössze 1 volt az írástudatlanok száma.3 4 Természetesen a megfelelő alapműveltség nem csak a német hadsereg számára volt előnyös, hiszen az ipari vállalkozások képzett szakmunkások és mérnökök, a laboratóriumok gyakorlott és a legújabb felfedezéseket ismerő kémikusok iránt támasztottak igényt. A mezőgazdaság is hasznosította a tudomány eredményeit. A termelés széleskörű modernizációjával a német nagybirtokokon elért terméshozamok messze meghaladták majd minden rivális nagyhatalom hektáronkénti eredményeit.3 5 A korábban említett súlyos tőkeszegénység és a relatíve meg-30 Biek 1999, 219. 31 Uo. 229. 32 Kemp 1985, 97. 33 Craig, Gordon A.: Deutsche Geschichte 1866-1945. Vom Norddeutschen Bund bis zum Ende des Dritten Reiches. Verlag C. H. Beck. München, 1993. 173-174. 34 Kennedy 1992, 201. 35 Uo. 201.
