Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275
1282 VONYÓ TAMÁS késett fejlődés következtében a magas színvonalon képzett emberi erőforrás Volker Biek szerint a német gazdasági fejlődés motorjává vált, hiszen a humán tőke részben máig fennálló abszolút előnyökhöz jutatta Németországot a vegyiparban, az optikában és a precíziós gépgyártás minden területén.36 A 19. század kezdetén németfoldön nagyobb számban és magasabb színvonalon működtek egyetemek, mint a szomszédos államokban. Az egyetemek alapítása és fejlesztése tulajdonképpen a — gazdaságilag egyébként több szempontból káros — német partikularizmus legpozitívabb jellemzője volt. A nagyhatalmi politika számára jelentéktelen fejedelemségek — mivel a prosperitás más formájáról nem igen lehetett szó — saját szellemi gazdagságuk prezentálására használták fel a nemes tradíciókkal bíró almamátereket. Hessen-Darmstadtban például 1840-ben az akkori világ legnagyobb és legmodernebb kémiai kutatólaboratóriumát építették fel. A század közepétől a porosz állam hathatós támogatásával bővülő felsőoktatás a legnagyobb előrelépést a természettudományok területén érte el. A matematikus Gauss, a fizikus Weber és a nagy kémikus Justus Liebig mind a német tudományos élet pionírjai voltak, és későbbi Nobel-díjasok egész sorának szolgáltak példaképül.37 Az állam hathatós szerepe az oktatás fejlesztésében nem pusztán a céltudatos tervezésben, de a relatív tőkehiányhoz képest rendkívül bőkezű finanszírozásban is megmutatkozott. A porosz népiskolák tanárai átlagban 30%-kal kerestek többet francia kollegáiknál. Nem véletlen, hogy az újonnan alapított reálgimnáziumokban és a műszaki felsőoktatásban kezdetben magas volt a külhoni oktatók aránya. A porosz vezetés felismerte, hogy az új technológiát felhasználó iparágak és a modern vállalkozási formák számára a korábbi, klasszikus ismeretekre épülő képzési rendszer nem kielégítő. Ennek érdekében minden fejlesztési forrást a szakképzés erősítésére csoportosítottak. 1841-ben a humán területen dolgozó kutatók számára biztosított financiális kereteket 25%-kal mérsékelték, miközben a frissen végzett mérnökök három éves katonai szolgálat helyett egy év után tartalékos tisztként szereltek le. A műszaki szakoktatás önzetlen támogatása mellett tehát a kormányzat még a hadsereg óriási presztízsét is felhasználta a természettudományos műveltség és a mérnöki tudományok népszerűsítése érdekében.3 8 Mire a nemzeti egység kézzelfogható realitás lett, Németország egy dinamikus fejlődésre képes, relatíve iparosodott nagyhatalommá vált. A kezdeti lendület megadása után — melyet az 1871 és 1875 között folyósított 5 milliárd frank francia hadisarc is alátámasztott — Németország gazdasági felzárkózása, majd gyors előretörése nem volt csoda. A helyi körülményekhez tökéletesen alkalmazkodó bankrendszer, a kor meghatározó iparágaihoz telepítő tényezőként szolgáló nyersanyagok nagy volumenű készletei, a jól képzett és fegyelmezett munkaerő és végül a nemzeti felemelkedésbe vetett meggyőződéses hit megfelelő alapokat teremtett a Második Birodalom további fejlődéséhez. A porosz gazdasági és politikai tradíciók egyben meghatározták a 19. századi német kapitalizmus sajátos formáját is, amely részben szakított a nyugati hatalmak gazdasági gondolkodásá-36 Biek 1999, 205-208. 37 Craig 1993, 178-179. 38 Biek 1999, 209.
