Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Vonyó Tamás: A megkésett fejlődés porosz útja. A császári Németország gazdasági fejlődésének sajátos forrásai 1275

1276 VONYÓ TAMÁS megközelítve ezzel a brit termelést.5 Néhány egyszerű kalkulációval még világo­sabbá tehetjük az uralkodó trendeket. 1890 és 1914 között a német széntermelés 213%-kal, míg a brit kibocsátás 58,6%-kal emelkedett. Az 1879-ben bevezetett Thomas-féle eljárásnak köszönhetően, — amely lehetővé tette a magas foszfor­tartalmú lotaringiai vasérc kohósítását, — a kiváló minőségű kokszolható fekete­szénre Európa mindmáig legnagyobb vas- és acélipari központja épült ki a Ruhr­vidéken.6 A 17,6 millió tonnás német acéltermelés 1914-ben meghaladta Nagy-Britannia, Franciaország és az Orosz Birodalom együttes kibocsátását, egészen elképesztő nyolcvanszoros növekedést produkálva a császárság fennállásának négy évtizede alatt.7 A hatalmas kohászati kapacitások lehetővé tették a német gépipar előretörését. 1914-re Németország rendelkezett a világ második legna­gyobb kereskedelmi flottájával, vasúti gépgyártása mind mennyiségi, mind minő­ségi értelemben egyedülálló volt Európában, a Ruhr-vidék pedig a hadiipar világ­méretű fellegvára lett. Egy szinte jelentéktelen vasfeldolgozó üzemből az esseni Krupp Művek a történelem egyik legnagyobb hadiipari konszernévé vált — több mint 68.000 munkást foglalkoztatva 1912-ben —, és híres nehéztüzérségi lövege­ivel Alfred Kruppot a Második Birodalom leggazdagabb emberévé tette.8 Amennyiben a kutató figyelme a századforduló új, tudományos alapokra helyezett iparágaira irányul, a német gazdasági fejlődés eredményei még impo­zánsabbnak tűnnek. Bár 1882-ben a foglalkoztatás-szerkezeti statisztikákban az elektromos ipar dolgozói még nem is képeztek külön kategóriát, számuk 1907-re százhétezerre nőtt. A kábelexport értéke 1891 és 1908 között 150.000 fontról 2,5 millió fontra emelkedett.9 Siemens és Diesel találmányai forradalmasították az addigi kontinentális iparosítás folyamatát, és gyakorlati alkalmazásuk először ter­mészetesen Németországban valósult meg. Bár a villamosipar nagyvállalatai a tengerentúli riválisok mögött biztos ezüstérmesekké avanzsáltak és uralták a kon­tinentális piacokat, fejlődésük a pusztán német privilégiumnak számító vegyipar mellett valósággal elhalványult. Az iparifesték-anyagok világpiacán 90%-os német részesedés volt megfigyelhető a háború előtti utolsó években, de a kénsav és am­mónia előállítása is hatalmas volumenben valósult meg a kor nemzetközi viszony­latában.1 0 Bár a vegyipar vitathatatlanul uralta a nemzetközi piacokat, termékeit elsősorban a hazai mezőgazdaság vásárolta fel. Az állami szubvenciókat az agrár­gazdaság gépesítésre és a különböző műtrágyák széleskörű alkalmazására hasz­nálta fel. A német mezőgazdaság ugyan még 1912-ben sem volt önellátó, verseny­képességének fenntartásához a magas védővámok mellett a relatív tőkefelhasz­nálás és a termelékenység folyamatos növelése is feltétlenül szükségessé vált.1 1 5 Kennedy 1992, 201. 6 Németh, István: Németország története. Egységtől az egységig (1871-1990). AULA Kiadó. Budapest, 2002. 19. 7 Wolfson, Robert: Years of Change. European History 1890-1945. Hodder&Stoughton. Lon­don, 1998. 74-75. 8 Pinson, Kopel S.: Modern Germany. Its History and Civilization. The Macmillan Company. New York, 1966. 226. 9 Wolfson 1998, 75. 10 Németh 2002, 20. 11 Wolfson 1998, 75.

Next

/
Thumbnails
Contents