Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szilágyi Ágnes Judit-Sáringer János: Ifj. Horthy Miklós; a kormányzó kisebbik fia (Ism.: Sipos Péter) 1264

1264 TÖRTÉNETI IRODALOM a németbirodalmi külügyminisztérium egy részlege Bäsch által is támogatott memorandum átnyújtásával akart volna reagálni; különösképpen pedig a Kállay-kormánnyal szemben folytatott népcsoportpolitikát nem könnyű lojálisnak feltüntetni, noha Spannenberger valóságos legendát költ Bäsch és Kállay meghitt jó viszonyáról. Kállay miniszterelnök kezdetben fogadni sem volt hajlandó a népcsoportvezetöt, azután azzal kezdte és végezte a vele mégis felvenni kénytelen beszélgetései egyikét, hogy „Ez így nem mehet tovább!" A horogkeresztes zászló és jelvények használatára formált igénybejelentéseit és tett tényleges kísérleteit rendre visszautasította. Szemére hányta kapcsolatait a nyilasokkal és más magyar nemzetiszocialistákkal. Spannenberger a volksbundisták és nyilasok közismert ellentéteire hivatkozva tagadja, hogy Baschnak 1944 októbere előtt ilyen kapcsolatai lettek volna, holott — egyéb korábbi közös ügyeikről most nem is beszélve — épp Kállayval szemben „a belső front biztosítására" bizony összefogott velük. Spannenberger arról ír, hogy Kállay teljes bizalommal volt iránta, — (aki pedig a miniszterelnök defetizmusáról tett jelentéseket), — azt állítja, hogy kitűnően együttműködtek, s valóságos szövetség jött létre közöttük a kulisszák mögött, s ez tette lehetővé, hogy közösen fellépjenek a birodalmi politika erőszakosságaival szemben. Közben valójában végtelen csalódottságának adott hangot, hogy a háborúból már kiválni akaró Kállayt, aki titokban de eléggé köztudottan egy magyarországi német hűségmozgalmat is támogatott az ő SS-toborzási propagandát végző Volksbundjának gyengítésére és bomlasztására, még mindig nem sikerült megbuktatni, s megoldási javaslatokat készíttetett a németbirodalmi „illetékes helyek" számára, felvetve az ország katonai megszállásának eshetőségét is, különböző variánsokat dolgozva ki arra, hogy mi legyen Magyarország kormányával, közigazgatásával, haderejével, pártjaival, sajtójával, mi legyen a zsidókkal, s milyen szerep jusson a Volksbundnak. Nem is folytatom amúgy is csak jelzésszerű érzékeltetését annak a hatalmas erőfeszítésnek, amely egy minden hamisítástól mentes, igaz Volksbund-történet megkonstruálását célozta. Tilkovszky Lóránt Szilágyi Ágnes Judit - Sáringer János IFJ. HORTHY MIKLÓS, A KORMÁNYZÓ KISEBBIK FIA Molnár Kiadó, Budapest 2002. 297 o. Horthy Miklós kormányzónak és nejének nem volt szerencséje gyermekeivel. Két leányuk közül Magdát már 16 évesen, Paulát pedig 37 esztendős korában betegség vitte el. István, az idősebb fiú, a sokra hivatott komoly mérnökember, akit apja szívesen látott volna utódjául, a 40. életévét sem töltötte be, amikor a keleti fronton repülőszerencsétlenség áldozata lett. Az ifjabb Miklós túlélte szüleit, testvéreit, valamint mindkét feleségét és 1993-ban hunyt el 86 éves korában Portugáliában, egy idősek otthonában. Róla szól a két szerzőnek a szó legszorosabb értelmében hézagpótló könyve. A Horthy-família historiográfiájában a kisebbik fiúnak mind ez ideig a mostohagyermek sorsa jutott. Nem véletlenül, de ahogyan a kötetből kiderül, voltaképpen méltatlanul. Igaz, ifjú éveiben, amikor in floribus volt, Nickyt, ahogyan az előkelő társaságban emlegették, afféle aranyifjúként tartották számon, és főméltóságú atyja ellenére sem vették komolyan. A napisajtó persze éppen a neve miatt, rendre hírt adott lépéseiről és ballépéseiről, lovas- és autóbaleseteiről, amelyek maradandó fogyatékosságot, kettőslátást, időnként beszéd- és emlékezetkihagyást okoztak. A mindent tudó pestbudai pletyka vélt és valóságos szívügyeit is számon tartotta. Ez volt ifjú Horthy Miklós közismert imázsa. Pedig rendelkezett egy jobbik énnel is, amely igyekezett valahogyan boldogulni a világban, kereste a helyét, hogy ne csupán a bohém világfi, az államfő kiváltságos helyzetű fia legyen, hanem a saját jogán és erejéből sikeres ember. Ezért próbálkozott kereskedelmi ügyletekkel majd igaz, műkedvelő módon, diplomáciai és politikai feladatokat is vállalt. Szilágyi Ágnes Judit és Sáringer János ifj. Horthy Miklós mindkét arculatát bemutatja. A szerzők alapos és lelkiismeretes forrásfeltárást végeztek, jóllehet nem volt könnyű a dolguk. Hiszen választott hősük nem töltött be par excellence közéleti tisztséget és nem maradt fenn sem róla, sem tőle koherens dokumentáció. Viszont segített a kutatói lelemény és szorgalom. Minden lehetséges lelőhelyen búvárkodva értékes és jelentős részében új anyagot hoztak felszínre. Előnyösen