Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Spannenberger; Norbert: Der Volksbund der Deutschen in Ungarn 1938-1944 unter Horthy und Hitler (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1260

1262 TÖRTÉNETI IRODALOM egyes vezetői felelősségénél messzemenően nagyobb elsődleges felelősségét, a népcsoportvezetőség kérdését pedig megkülönböztetni a német népesség afféle kollektív felelőssé tételétől, ahogyan az közvetlenül a háború után történt. Nem vitatható el Spannenbergertől annak jogosultsága, hogy ő ugyanezt a problematikát mindenekelőtt a népcsoport felől közelítse meg, még ha ez azzal is jár, hogy ez esetben az országos történet szempontjából elsődleges momentumok inkább csak olyan tényezőkként jelenhetnek meg, amelyek kereteit adják, mozgásterét szabják meg és törekvéseit befolyásolják egy — mint írja — önmegvalósításra törekvő népiségi mozgalomnak. A kérdés csak az, helyes-e, ha a szerző rokonszenve a magyarországi németségnek kizárólag azon irányzata felé fordul, amelynek vezetői vállalták az „etnospecifikus" érdekek fölébe helyezését az országos érdekeknek, aggálytalanul igénybe véve az identitás védelméhez elkerülhetetlenül szükségesnek hirdetett népiségi harcban (Volkstumskampf) az össznémet népközösség — mindenekelőtt Németország — részéről nyújtott nemcsak anyagi, de politikai támogatást is, tekintet nélkül az 1933 utáni Harmadik Birodalom ideológiájára és politikai rendszerére, népcsoportpolitikai mezben fellépő — más országokat, így hazánkat is fenyegető — hatalompolitikai terjeszkedésére, szemben a hazai németek azon irányzatával, amely e népesség problémái megoldását — minden ismeretes nehézség ellenére — a nekik otthont adó ország — hazájuk — kormányánál kereste, míg viszont a Volksdeutsche Kameradschaft majd a Volksbund által folytatott intranzigens hazai német népcsoportpolitika a magyar államban és állameszmében, a magyar kormányok politikájában jelölte meg a gyűlöletes főellenséget. Tudom jól, hogy a korabeli magyar politikai nemzetfelfogásnak, államgondolatnak, szuverenitás-igénynek, hazafiság-eszménynek voltak súlyos következményekkel járó elfajulásai, de ugyanígy gondolkodom a német népközösségi gondolat elfajulásáról és annak hazai következményeiről. A „német nemzetiség - magyar hazafiság" tradicionálisan ápolt harmonikus egységének megzavarodása nem szolgált javára sem az országnak, sem német nemzeti kisebbségének. A szemléletmód e különbözőségének fenti érzékeltetésén túl egy könyvismertetés keretében nincs mód arra, hogy a szerző kötetnyi fejtegetéseire, amelyekkel igen elszántan igyekszik cáfolni mindazt, amit a témába vágó munkáimban — forrásaimra támaszkodva — a magam meggyőződése szerint adtam elő, részletekbe menően reagáljak. Bár ez nem okozna különösebb nehézséget, nem téveszthetem össze e könyvismertetést valamiféle vitacikkel, - amire a könyvet különben sem érdemesítem. Mint Spannenberger könyvének recenzense, csak azt ajánlhatom a talán elfogulatlan olvasónak, hogy ha közelebbről is érdekli a téma, és nem sajnálja a fáradságot, maga hasonlítsa össze a kétféle argumentációt, az alátámasztásul felhozott forráshivatkozásokkal együtt, - és fordítson e mellett különös figyelmet a módszerekre is. A szerző az én történészi módszereimről azt igyekszik kimutatni, nem kevés igyekezettel, hogy ezek részemről eszközei egy általa expressis verbis kijelentett céltudatos és durva hamisításnak, mégpedig — mint többször is nyomatékosan hangsúlyozva hozzáteszi — azért, hogy magam is a magyarországi németeknek a második világháború utáni kiűzésére indított akció indokoltságát, jogosultságát igazolhassam. Ez utóbbi annak idején is olyan inszinuáció volt velem szemben, amelyre azután két évtized történészi munkássága is feleletet adott, nem utolsósorban éppen a kiűzési problematika és háttere helyes megvilágítására hazai és nemzetközi fórumokon kifejtett tevékenységem eredményeivel érdemelve ki a magyarországi németség igen megtisztelő, kitüntetésekkel is kinyilvánított elismerését. De maradjunk a könyvismertetésnél, s szóljunk Spannenberger módszereiről. Mindazok az általa felsorolt hamisítás-típusok, amelyeket nekem tulajdonít, — fontos források teljes „ignorálása", vagy szövegükből egyes részek nem véletlen kihagyása, a dokumentumok valódi értelmének elferdítése, illetve hitelt nem érdemlő források kritikátlan használata stb. — nála fordulnak elő, mégpedig nagyon nagy gyakorisággal, a saját koncepciója erősítésére, illetve az annak ellentmondó momentumok elhallgatására. Bőven van erre példa már az 1938 előtti történet bemutatása során is, főleg Bleyer és ifjú radikálisai titkos németországi kapcsolatai, majd a „népinémet bajtársak" német nemzetiszocializmushoz való tényleges viszonya, Gratz elleni sikeres berlini denunciálásai tekintetében, a nemzetiszocializmussal, antiszemitizmussal, az Anschluss-törekvésekkel való szembenállása, a Duna-medence veszélyeztetett kis országai — elsősorban Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország — legalább gazdasági, de lehetőség szerint politikai összefogásának szorgalmazása, liberalizmusa és legitimizmusa miatt. (Mindezekre való tekintettel a németbirodalmi körök és a népiségi szervezetek Gratz-cal többé szóba sem álltak; a magyar kormánnyal szemben most már igen határozott hivatalos követelés lett eltávolítása a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület éléről, ami a Volksbund 1938