Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
1226 ERDŐD Y GÁBOR rovatának szerkesztője június 21-én különös hangsúllyal konstatálja, miszerint a 300ezres lélekszámot elérő osztrák és az orosz csapatok felfejlődtek és elfoglalták pozíciójukat a minden irányból indítandó támadás megkezdéséhez. A megváltozott helyzetben visszatekintő későbbi értékelésében16 5 arról elmélkedik, hogy 1848 februárja óta négy köztársaság született Európában: a velencei, a firenzei, a római és utolsóként a magyar. Jelentős tényismereti hiányosságai következtében a Nyugaton széles körökben elterjedt negatív propagandának helyt adó, és ily módon közvetve sokban minősítő megközelítése tehát a respublikák között helyezi el Magyarországot, utalva egyben arra is, hogy a várakozásaikban csalódott mozgalmak nem támaszkodhattak Franciaországra, mivel az 50 évvel korábbi gyakorlattal szakító párizsi külpolitika tartózkodott a javukat szolgáló esetleges itáliai beavatkozástól és nem borította fel a regionális egyensúlyt. A magyarországi hadszíntéren bekövetkezett negatív előjelű minőségi fordulatot érzékeltette a Journal de Bruxelles július 3-án megjelent száma,166 amely a magyarországi események menetében Ausztria szempontjából egyre előnyösebb tendencia kibontakozását ecsetelte, néhány nappal később16 7 pedig hozzá tette, hogy bár az orosz intervenciós hadsereg létszáma már most is „énorm", mégis további csapatok csatlakozását jelzik folyamatosan. „Résumée politique" című rovatában a L'Émancipation július 10-én meglepő vallomását jelenteti meg. Önkritikusan elismeri, hogy a korábbiakban maga is azok közé tartozott, akik komolyan hittek herceg Metternich utódjai átalakulásának őszinteségében, azon biztosítékok realitásában, amelyeket a magas politikai körökből ígértek 1848 szeptemberében és októberében, most azonban deklarálni kívánja, miszerint „becsaptak minket!". Ausztria ugyanis ugyanaz az állam maradt, melyet „egykor hírhedt kancellárja kreált" — szögezi le a magyar politikai elit álláspontjához közelítő érvelésében, és jóslata szerint valamennyi európai szabad állam, amely elvégezte a rend és a szabadság alkotmányos egyeztetésének feladatát, szembe fog fordulni az osztrák kormány egyszerre süket és nyíltan ellenséges érzületével.168 Július 27-én megjelent egyik közleményében16 9 a brüsszeli progresszív katolikus orgánum munkatársa a Belgiumban is széles körökben elterjedt magyarellenes propagandával határozottan szembefordulva aláhúzza: amennyiben a magyarok felkelése ellen tudna állni Ausztria és Oroszország egyesített erőinek, e siker egészen más alapokon nyugodna, mint a zűrzavar szelleme. A magyar nép ugyanis szülőföldjét, nemzetiségét és alkotmányát védelmezi az idegen betolakodóval szemben — hangsúlyozza, és nyomatékosan rámutat: törvényes képviselői szerződést kötöttek az osztrák császársággal, melyet az uralkodó megsértett, s ezért a magyarok felkelése minden szempontból jogosnak minősül. A folytatásban cikkíró további jelentős pozitívumként értékeli, hogy rendkívüli ékesszólása ellenére Kossuthnak állítólagos „hamis eszméivel" sem sikerült a nemességet és a parasztságot egymással szembeállítani, azaz sosem létezett szándékot tulajdonít 165 „Intérieur" JF1 1849. júl. 1. 182. sz. 1. 166 „Revue politique" JB 1849. júl. 3. 179. sz. 1. 167 „Revue politique" JB 1849. júl. 8. 184. sz. 1. 168 LÉ 1849. júl. 10. 1941. sz. 1. 169 „Resumée politique" LÉ 1849. júl. 27. 208. sz. 1.
