Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
1218 ERDŐD Y GÁBOR ra s, hogy semmilyen nyomot nem hagyott maga után, és egyáltalán nem sajnálkozik megszűnése felett. Az oktrojált alkotmányt értékelő, március 21-i számában megjelent cikk12 7 az eltelt év alatt Ausztriában lezajlott változásokból azt emeli ki, hogy a forradalom nem csupán a jozefinizmust számolta fel elkerülhetetlenül, működését ezzel egy időben az egyházzal és annak képviselőivel szembeni erőszak is kísérte. A császár által kiadott oktrojált alkotmány azonban szerinte alapvető változásokat kieszközölve proklamálta a kultúra szabadságát. A fiatal uralkodó és tanácsadói megértették, hogy a vallás napjaikban a társadalmi felépítmény egyetlen konszolidáló erejeként maradt fenn és ennek megfelelően érvelnek, hozzák meg döntéseiket. Megelégedéssel nyugtázza, hogy Ausztriában új korszak köszöntött be a katolikus egyház számára is, „a szabadság és a jóvátétel kora"—állapítja meg ellentmondást nem tűrő, és igazságában nem kételkedő duzzadó önbizalommal. A L'Importial de Bruges március 13-án megjelent elemzése128 szerint Ausztria a porosz példát utánozta, amikor uralkodója feloszlatta az országgyűlést Kremsierben, és oktrojált alkotmánnyal ajándékozta meg népeit. Elmarasztalja a parlamentet, amiért működése során egyetlen törvénycikket sem volt képes elfogadni a tervezett alaptörvényből. Felhozza a gyülekezet mentségére, hogy azt egymással ellenséges nemzetiségek képviselői alkották, aminek következtében egyenesen lehetetlennek bizonyult olyan alkotmány kidolgozása, amely igazságosan tudta volna biztosítani valamennyi alapjogot és megteremteni a hatalmak egyensúlyát. Értesülései szerint az alkotmány oktrojálása Poroszországban pozitív visszhangra talált, s az Osztrák Császárság német része hasonló rokonszenvvel fogadja azt. Hogyan fognak azonban reagálni a magyarok és az olaszok, akik teljes függetlenségük kivívására törekednek, különösen azt követően, hogy a vér patakokban folyt a Tiszában és Erdély földjén, miközben Radetzky Lombardiát zaklatta, fosztogatott és felszította az elkeseredést a lakosság körében — fogalmazza meg kételyeit tükröző kérdéseit. A felsorolt érvek és tapasztalatai alapján pedig arra a következtetésre jut, hogy az érintettek az alkotmány oktrojálását mindössze elkésett intézkedésnek, elégtelen javítgatásnak fogják tekinteni. Ahhoz pedig, hogy a dokumentumot a magyarokkal is elfogadtassák, előbb le kell győzni ezt a „bátor és harcias" nemzetet—figyelmeztet, s a feladatot Windisch-Graetz-cel szemben tanúsított elkeseredett ellenállásuk ismeretében egyáltalán nem tartja egyszerűnek, mint ahogy felettébb nehéznek ígérkező vállalkozásnak nevezi Itália megzabolázását is. Ausztria történetének utolsó hónapjaira visszapillantva a cikkíró Ferenc József kísérlete kapcsán megjegyzi, miszerint egy liberális alkotmány oktrojálása Metternich idejében talán még csodát tehetett volna, napjainkra viszont túl késeinek tűnik a lépés megtétele. Bizalmát nem kis nagyvonalúsággal megelőlegezve kész ugyanakkor elismerni, hogy a fiatal uralkodó oktrojált alkotmánya magába foglalja a különböző európai alkotmányos nemzetek többsége által megszerzett szabadság jelentős részét. Éppen ezért arra számít, hogy a birodalom német és szláv része hálával fogja azt fogadni, és álláspontja szerint a másik rész sem szem-127 „Revue politique" JB 1849. máj. 21. 138. sz. 1. 128 „Bruges" LI 1849. márc. 13. 61. sz. 1.
