Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
1210 ERDŐD Y GÁBOR kedni, amennyiben politikája formálásában Jellacic, Radetzky és Windisch-Graetz vezető szerepe mellett a szlávok és az abszolutizmus hívei fognak dominálni. E-gyáltalán nem kételkedik abban, hogy Bécs elestét követően nyomban kezdetét veszi a Magyarország elleni háború, amelyben a Habsburg tábornok sikere egyben a szlávok győzelmét is jelentené a németek felett, valamint a visszatérést az abszolutizmushoz.9 7 A Journal de Bruxelles november 8-án jelenti be, hogy befejeződött a bécsi forradalom teljes felszámolása és megkezdődött a többségében szlávok alkotta hadsereg átcsoportosítása a magyarországi hadszínterekre.98 A magyar kérdésről folyamatosan az első oldalon tudósítva9 9 némi gúnnyal állapítja meg, hogy hamarosan meg fogjuk tudni, mennyire képesek a „büszke magyarok" jobban harcolni szülőföldjükért, mint azt Bécs falai alatt tették. Az ellenállás szervezőjét Kossuthban jelöli meg, de semmi esélyt nem jósol számára e véres „testvérgyilkos" háborúban. A Journal des Flandres november 12-i számában jelent meg Henry de Riancey „De la situation politique de l'Europe" című tanulmánya,100 amely a radikális demagógia, a hamis liberalizmus („faux libéralisme") és a kormányzati önkény terjedésében, valamint a fajok harcának elmélyülésében jelöli meg az Európa rendjét fenyegető változások fő tendenciáit. Az elemzés során a genti lap először foglakozik érdemben Magyarországgal, mutatja be részletesen olvasói számára hazánk történelmi múltját, értékeli behatóan aktuális helyzetét. Kiemeli, hogy „Hungária magyarjai" apáik szellemében gyakorolják a felkelés azon jogát, melyet mágnásaik királyaikkal kötött szerződésükben biztosítottak maguk számára. A Wesselényik és Telekiek nevét konkrétan megjelölve, mintegy köztudott tényként utal arra, hányszor „lobbantak szenvedélyre" függetlenségük kivívásáért, és hányszor robbantottak ki polgári zavargásokat az évszázadok alatt s, hogy miként védte meg a monarchiát Mária Terézia segítségére sietve „e duhajkodó nemzet a hűség heroikus modelljét" alkotva meg. Akármennyire is egyeztek azonban bele a magyarok szakálluk leborotválásába, és mutatkoztak II. József udvarában „púderosan jólöltözöttnek", nemzeti karakterük hamarosan újra felülkerekedett, és ismét nyílt lázadásban állnak császárukkal (!) szembe - tér át a jelen értelmezésére. Megállapítja, hogy velük szemben lázadtak fel a horvátok, élükön Jellacic bánnal, „a magyarok régi és engesztelhetetlen" ellenségével, hogy „féktelen vadságukkal" uralkodójuk segítségére siessenek. A birodalom helyzetének rekonstruálását a cseh önrendelkezési, valamint az itáliai elszakadási törekvések bemutatásával teszi teljessé, majd határozott intézkedések meghozatalára buzdítja a horvátok és a tiroliak által támogatott dinasztiát, mivel csakis így látja kezelhetőnek a jogara alatt élő nemzetiségek gyakran lázadásba átcsapó rivalizálását és ellenségeskedését. A fajok sokféleségében ugyanakkor a centralizációs politika túlkapásaival szembeni hatékony ellenszert is felismeri, és szerinte egyenesen ennek köszönhető, hogy a bécsi demagógok 97 „Bruges" LI 1848. nov. 6. 261. sz. 1., „Vienne" LI 1848. nov. 10. 265. sz. 1. 98 „Revue politique" JB 1848. nov. 8. 306. sz. 1. 99 „Revue politique" JB 1848. nov. 17. 315. sz. 1., nov. 19. 317. sz. 1. 100 JF1 1848. nov. 12. 317. sz. 1.
