Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
BELGIUMI KATOLIKUS LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL 1848-49-BEN 1211 átmeneti felülkerekedése, valamint a magyarok lázadása közepette a trón el tudta kerülni végső bukását. Ausztriát a német fejlődés szerves részeként ábrázolva emeli ki, hogy miközben a Habsburg birodalom különböző alkotóelemei rivalizálása kereszttüzében helyezkedik el, „a német nemzetiség zaj nélkül építkezik." Az egységmozgalom magával ragadta a „másodrendű" államokat is, s a folyamat eredményeként János főherceget választották meg „egy a történelemben példanélküli föderatív egység" élére - értékeli a fejleményeket. Henry de Riancey átfogó ábrázolásában az „ősi ösztöneiknek engedő" magyarok tehát egyértelműen negatív szerepben, a radikálisokkal azonosított „hamis liberálisok", azaz a demagógok nemzetközi mozgalmához tartozó lázadókként jelennek immár meg. A horvát-magyar konfliktust a birodalom nemzetiségei közötti általános rivalizálás egyszerű megnyilvánulásaként láttatja, és Ausztria egysége helyreállítása érdekében határozott fellépésre buzdítja a horvátok által támogatott Habsburgokat. A magyar szempontból mindenképpen kedvezőtlen beállítás azt mutatja, hogy a kelet-flandriai lap kilépett korábbi jóindulatúan semleges pozíciójából és a hónapok óta folytatott megtévesztő propaganda hatására csatlakozott a magyarokat egyoldalúan elítélők táborához. Kritikáját azonban példamutatóan kultűráltan, az érzelmekre ható ellenséges uszítástól tartózkodva, az objektivitás megőrzésére törekedve fogalmazta meg. Az elemző által megfestett átfogó képet az elkövetkező hetekben megjelent cikkek részletezik. Az „Intérieur" rovat (J.L.) szignóval publikáló szerzője november 21-én a berlini politikai események fő tendenciáját a demagógok és az alkotmányos rend (?) hívei közötti küzdelemben határozza meg, nem adva fel a mérsékeltek, az „okos szabadság" elvének képviselői felülkerekedésébe vetett reményét. Louis Blanc, Ledru-Rollin, Lamartine politikai eszméi elutasításának esélyét arra a várakozásra alapozza, mely szerint a hűséges porosz nép be fogja tartani , azt a szerződést, melyet király a szabadság szellemében számára is megalkotott.101 Szerző tehát egyértelműen pozitívan értékeli a porosz király szerepét, s az alkotmányos mezben fellépő abszolutizmussal szemben nemcsak megértést, hanem együttműködési szándékot is demonstráló megnyilvánulása sokban előrevetíti a f Habsburg birodalmon belüli későbbi fejleményekkel kapcsolatos állásfoglalását. Mindennek ismeretében nem is meglepő, hogy az új osztrák kormány kinevezését komoly előrelépésnek tekinti a konszolidáció, a pártok megbékélése és „az erkölcsösebb állapotokhoz történő visszatérés" irányában. Különösen nagy eredménynek nevezi Bach csatlakozását a kabinethez, és abban reménykedik, hogy az ez által jelentősen megerősödött minisztérium megnyugtató többséggel és támoga-I tottsággal fog rendelkezni a morvaországi Kremsierben összeülő birodalmi parlamentben is.102 Az ellenforradalmi Schwarzenberg kormány korábbi megalakulását pozitív eredményként és lelkesen üdvözlő genti hírlap december 10-én megjelent számának egyik munkatársa az európai politika alakulása szempontjából döntő jelentőségű minősíti V Ferdinánd lemondását, ami szerinte bizonyosan meg fogja változtatni a „dolgok arculatát" az egész birodalomban. Rendkívüli esélyt fedez fel 101 JF1 1848. nov. 21. 326. sz. 1. 102 „Intérieur" JF1 1848. nov. 30. 335. sz. 2.
