Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
1204 ERDŐD Y GÁBOR be a teljhatalmú császári biztost, aki horvát származásából következően meg akarja teremteni népe számára azt a pozíciót, amely azt megilleti. A bruges-i hírlap korábban érvényesülő álláspontjához képest bizonyos elmozdulást jelentő megközelítés a tábornok áprilisi felemelkedéséből eredezteti, hogy végül is eljátszhatja szerepét. Valószínűnek nevezi ugyanakkor, hogy hamarosan magas személyiségek fogják deklarálni: Ausztria a jövőben csakis szláv királyságként lesz képes működni, majd sokat sejtetően hozzáteszi, miszerint Magyarországon a szláv népesség nagyobb számú, mint a magyar. A Journal de Bruxelles október 13-án hosszú vezércikkben foglalkozik az újabb bécsi forradalom kitörésével és annak várható következményeivel.87 Az előzményeket részletesen feltérképező teijedelmes összefoglaló bevezetője a birodalmi fővárosból érkező „vészes hírek" alapján az osztrák császárság közeli eltűnésére következtet egy véres felkelésben. A császári család menekülni kényszerül, miközben a politikai, adminisztratív és polgári egység minden kétséget kizáróan felbomlott, és meghatározó tendenciaként bontakozik ki a különböző államok függetlenedése eltérő nyelvük, erkölcsük és tradícióik alapján. A föderáció, melyet bizonyos erők megpróbálnak közöttük létrehozni, csupán névleges lehet, hiszen a császárságot szétfeszítő felbomlás feltartóztathatatlan és teljes lesz — hangsúlyozza a szerző, aki a katasztrófát előidéző csapás kiinduló pontját a titkos társaságokban jelöli meg. Bécsben létrehozott „misztikus fészkükből" készítették elő szerinte az olaszok, a lengyelek, a magyarok és a német egység hívei Ausztria szétzúzását. A főváros népének felfegyverzése és felkelése ugyanis egyáltalán nem történt spontán, sőt a lakosság megadott jelre mozdult meg, mint ahogy Lamberg lemészárlását is Bécsből rendelték el éppúgy, mint a hadügyminiszter Latour, és a többi áldozat megölését — szögezi le minden kétséget kizáró határozottsággal. A radikálisok feltételezett nemzetközi összeesküvése következtében a Habsburg birodalom felbomlását elkerülhetetlennek ábrázoló megközelítésben az októberi bécsi forradalom kirobbanásához a horvát bán Magyarország főparancsnokává történt kinevezése szolgált ürügyként. Cikkíró elismeri, hogy e választás eleve magában rejtette egy különösen meggondolatlan kihívás kockázatát, mivel a forradalmi mozgalom kitörését előre kiszámíthatóan gyorsította fel az a körülmény, hogy a császári autoritás helyreállításával azt a szláv vezetőt bízták meg, aki a magyarokat több csatában legyőzte, s akit a magyar közvélemény első számú nemzeti ellenségeként tartott számon. Fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra is, hogy Jellacic beiktatását megelőzte a békéltető misszióval Pestre küldött Lamberg lemészárlása, mely esemény a Magyarország és a birodalom közötti meghasonlást immár visszavonhatatlanná tette. Vajon mindennek vége van Ausztriában? - teszi fel a kérdést. A folytatásban tanulmányíró felettébb elmarasztaló véleményt fogalmaz meg a bécsi népről, melyet szerinte elvakultság sújt. Politikai szabadságot akart? - kérdezi, de hiszen birtokában volt már annak „egy fokkal saját képessége felett." Fel akarja bomlasztani a birodalmat? - de hiszen ezzel öngyilkosságot követ el, mivel az ősi magjára leszűkített Ausztria csupán Németország apró alkotórészeként létezhetne tovább, és menthetetlenül elveszne a Frankfurtban kimunkált 87 JB 1848. okt. 13. 281. sz. 1.
