Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179
BELGIUMI KATOLIKUS LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL 1848-49-BEN 1205 egységben. Maga Bécs pedig ahelyett, hogy Európa csillogó fővárosa lenne, egy tartományi város szintjére süllyedne le a birodalom határvonala mentén — emeli ki a Buda központú Habsburg birodalom mellett 1848 nyarán hivatalosan megfogalmazott magyar érvanyagot más előjellel lényegében megismétlő koncepció. Szerző egyenesen bámulatosnak nevezi, ahogy a „magukat felszabadító" bécsiek valójában saját ellenségeik érdekeit szolgálják nagy buzgalommal, ami sem intelligenciájukra, sem önzetlenségükre nézve nem minősül szerinte dicsőségesnek. Sokkal tehetségesebbnek találja ugyanakkor a „gótikus kiváltságaikra irigy" magyarokat, „valamennyi elnyomott nép elnyomóját", akik nagyszabású tervük megvalósításával nem kevesebbet céloztak meg, minthogy összekapcsolják pártjukat az egységes Germániával s a demokratikus Franciaországgal. Ügyességüket kibontakoztatva Bécs lakóinak saját kezeivel bomlasztják fel a birodalmat éppen akkor, amikor az általuk elnyomott Horvátország szlávjai Pest felé közelednek, hogy felelősségre vonják őket évszázados despotizmusukért. A magyarok türannizmusával szemben a horvátok a császári autoritásban kerestek védelmet, és annak támogatásában fogalmazták meg törekvésük lényegét — emeli ki, és együttérzésének hangot adva számol be arról, miszerint a magyarok mesterkedéseinek köszönhetően mégis úgy ábrázolják őket, mint az abszolutizmus ügyének felajánlkozott reakciósokat, holott e hazugság csakis a forradalmi anarchia érdekeit szolgálja abból a megfontolásból, hogy lejárassák őket a forradalmárok által alakított európai közvélemény előtt. „Az illúziók azonban nem tartanak örökké" — figyelmeztet, és azt jósolja, hogy mindössze azon dráma prológusánál tartunk, amely fel fogja forgatni egész Európát. Október 21-én „Revue politique" című rovatában a brüsszeli lap a válság további elmélyüléséről számol be.88 Az érvelését újfent tárgyi tévedések sorával megalapozó elemző szerint a szlávok hűségesek maradtak uralkodójukhoz és védelmezik a monarchiát, miközben a magyar országgyűlés diktatórikus hatalommal ruházta fel egyik „leghevesebb" tagját, Kossuthot, és megfosztotta István főherceg nádort tisztségétől. Befejezett tényként ábrázolja a háború kitörését a „radikális németek", az „áruló magyarok" és a „hűséges szlávok" között. A L'Émancipation október 18-án foglalkozik részletesen a bécsi forradalom kérdésével.89 Egyértelműen megkérdőjelezve a Habsburg birodalom további fennállásának esélyeit, a forradalmat teljes mértékben demokratikusnak minősíti elismerve, hogy azt bizonyos radikális vonások is jellemzik. Kiemeli ugyanakkor, hogy a forradalmárok kezet nyújtottak a szociális szempontból általa arisztokratikusnak minősített magyar felkelésnek (!), amely politikai megfontolásokból a birodalom felbomlását sietteti. Sajátos érvelése szerint Magyarország arisztokratái, a magyarok éppúgy szorgalmazzák a reformokat, mint a bécsiek. Szemükre hányja azonban, hogy azokat valójában saját javukra szeretnék bevezetni Magyarország nagyobb részének rovására, a horvátok ellenére, akár magával Béccsel szemben is, mivel céljuk a Habsburg birodalomtól történő elszakadás elérése. Október 23-án9 0 a brüsszeli progresszív liberális katolikus újság — melynek ez ügy-88 „Revue politique" JB 1848. okt. 21. 289. sz. 1. 89 „Intérieur" LÉ 1848. okt. 18. 292. sz. 3. 90 „Intérieur" LÉ 1848. okt. 23. 297. sz. 3.
