Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Makkai Béla: Önvédelem vagy expanzió? Magyar "nemzetgondozási" program a délszláv régióban a 20. század elején 101
„NEMZETGONDOZÁSI" PROGRAM A 20. SZÁZAD ELEJÉN 117 húzzák alá a Lánczy Leó vezette banki érdekcsoport — többnyire kudarccal végződő — próbálkozásai.7 3 E kiélezett versenyhelyzet, az egyre fenyegetőbb nemzetiségi aspirációk és a nagyhatalmiság illúziója mégis azt diktálták, hogy ha másként nem, politikai eszközökkel próbáljanak érvényt szerezni a „történelmi" magyar érdekeknek a Nyugat-Balkánon. Vargha Gyula A szlavóniai magyarság kérdéséhez című emlékiratában úgy fogalmazott, hogy a nagyhorvát eszme könnyen szétfeszítheti a fennálló állami kereteket, s a megalakuló délszláv állam végzetes csapást mérne a Szent István-i állam integritására. „A területében megcsonkított s a tengertől elzárt Magyarország lemondhatna örökre arról a nagy jövőről, melyet nemzetünk világtörténeti küldetése igazolni látszik."74 A nemzetiségi szeparatizmus miatti (általában tudatalattiba szorított, de minden igyekezet ellenére újra meg újra felszínre törő) görcsös aggodalom szülte azt az elképzelést, amely egy politikai-területi átrendezés estére a Szerémséget (ill. Szlavóniát) és Boszniát egy Cattaróban, vagy környékén a tengerrel összefűző magyar korridor kialakításával számolt.75 A horvát területegyesítő igények részleges teljesítése fejében visszacsatolni kívánt (egy vagy három) egykori magyar szlavóniai vármegye nem csak közjogi, de a földrajzi és etnikai „folyamatosságot" és legitimációt kínált a balkáni magyar jelenléthez. Ebben az erőszakolt, s a világháborús erőviszonyok pillanatnyi állásával összefüggő tervben a legproblematikusabb minden bizonnyal az etnikai háttér megalapozásának igénye. Már a statisztikus Thirring Gusztáv is olyan „gyarmati jellegű függelék"-nek minősítette Boszniát, amelyben a magyar kivándorlás „természetes lefolyást talál," Szlavóniára pedig mint a belső vándorlás célállomására tekintett.76 Vargha Gyula hasonló módon az amerikai és romániai kivándorlás déli irányba fordításával, vagyis egy nagyarányú, szisztematikus telepítéstől tette függővé a magyar uralom „végleges" kiépülését a Száva mindkét oldalán.7 7 Győrffy István nézetei csaknem mindenben összecsengtek ezzel az elképzeléssel. A néprajztudós a világháború katonai győzelmeinek eufóriájában, elérkezettnek látta a középkori magyar állam történeti határainak visszaállítását, s nem csak Horvátországban, és Bosznia-Hercegovinában de a K. u. K. hadsereg 73 Pl. az osztrák pénzügyminiszter Lánczyék 1909. januárjában alapított leánybankjának, a Szabadalmazott Bosnyák-Hercegovinái Agrár- és Kereskedelmi Banknak már a cégbejegyzését is hátráltatta. - MOL К 26 ME 886. es. 1158. 1910 XXXVI. t. 43. asz. A kmet-rendszer felszámolásával kínálkozó elszalasztott hitel-üzlet a magyar kormány számára is komoly presztízsveszteséget jelentett. 74 RZsL, 2. f. Szlavóniai misszió, 82. cs. sz. n. 75 A Neretva-torkolatnál Neum, esetleg Gravosa néhány kilométeres környéke jött szóba a kotori öbölnél. - Lajos I. : Id. mű, 65-67. 76 A magyarság megmaradása szempontjából ugyanakkor a beolvasztó amerikai kohóhoz hasonlította a horvát politikai közeget. - Thirring Gusztáv. A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarság. - Budapest, 1904. 53., 47. 77 „Nagyon valószínű, ha a nagyarányú telepítés indul meg Boszniában, az amerikai kivándorlás veszedelme elmarad, s az erőnk mely most semmi haszonra, az Újvilágba elfolyik, a magyarság hatalmát vitte volna diadalmasan dél felé, folytatva az Árpádok és Anjouk nemzeti politikáját, a mai kor szellemének megfelelő alakban." Az elmaradt „ nagy telepítési akció - folytatta - szükségképpen maga után vonta volna a Száván inneni vidéknek, Szlavóniának magyar telepesekkel való megszállását, úgy, hogy éket verhettünk volna a délszláv népek összefüggő tömegébe, s úgy a Dráván túl, mint Boszniában véglegesen biztosíthattuk volna a magyar uralmat." Vargha Gyula 1904. dec. 21-i bizalmas jelentése Tisza István miniszterelnöknek. - Idézem Bernics Ferenctől: Id. mű, 152.
