Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Makkai Béla: Önvédelem vagy expanzió? Magyar "nemzetgondozási" program a délszláv régióban a 20. század elején 101
118 MAKKAI BÉLA által ellenőrzött egykori Macsói és K(r)ucsói bánság területén is.7 8 Az ekkoron Thallóczy Lajos által kormányzott Szerbiának részleges vagy teljes „preventív" beolvasztását (amit a katonai vezérkar már régtől szorgalmazott) történeti érvekkel és a magyar kultúrmisszió feltételezett áldásaival indokolta.7 9 Az etnográfus Győrffy stílusosan külön is hangsúlyozta a politikai vitákban ekkor már hatásos fordulatnak számító „néprajzi elv" fontosságát. („Magyar telepekkel kell megrakni újból régi balkáni birtokainkat, mert csak a vérségi kapocs fogja örökre elválaszthatatlanul hozzánk fűzni visszaszerzett ősi földünket."8 0 ) Akár csak Thirring és Vargha, csupán arról feledkezett meg, hogy reális receptet adjon a kormánynak arra, hogy miként lehetne a biztos megélhetést talált amerikai magyarságot a hegyes-szikes Balkánra „haza" csábítani? A Vargha és Győrffy által ajánlott — állami fóldkisajátítással megvalósítandó — radikális balkáni telepítések tervét a magyar kormányzat nem váltotta valóra. A széles látókörű és gyakorlatias Klebelsberg maga is óvatos tartózkodással fogadta az ilyen irányú konkrét kezdeményezéseket. (A tiroli önkéntesek Délkelet-Boszniába telepítését csakúgy, mint a bjelinai magyarok földosztási igényeinek teljesítését.8 1 ) E mértéktartás indokoltnak bizonyult, hiszen a forgandó hadiszerencsére „alapozott" tervek a világháború végére kártyavárként omlottak össze. Mindebből természetszerűleg következik, hogy a Dráván és Száván túli magyarsággondozási akciók áttételesebb célkitűzését, az expanzív jelentéstartalmakat hordozó „balkáni misszió" beteljesítését nem számíthatjuk a dualista magyar állam valós lehetőségei közé. (A középkori magyar birodalom emlékéből, a ma-78 Győrffy István 1916-ban a Földrajzi Közleményekben írta: „Régi történelmi határainkat Szerbiában éppúgy vissza kell állítanunk, mint Boszniában." Győrffy soha vissza nem térő alkalmat látott arra is, hogy az amerikai és romániai kivándorlókat a középkori magyar enklávék újjáélesztésével Boszniába és Szerbiába telepítsék. Ehhez a jogalapot is biztosítottnak látta, mondván: „ a hódított területeken éppúgy jogunk van magyar nemzeti célokra való kisajátításra, mint ahogy a szerbek Makedóniában, vagy a románok Dobrudzsában kisajátítottak telepítés céljára területeket." - Győrffy /.: Id. mű, 25., 28. 79 A magyarság kultúrmisszióját ekképpen hirdette: „ a magyarság szaporulati feleslege Szerbiában mindig új hazát talál, s a szerbeknek pedig kultúrát visz, amire nagyobb szüksége van, mint Nagy-Szerbiára." - Uo. 29. 80 Uo. 25. Ellentmondásos módon az etnikai elvnél magasabb rendű, „objektív" tényezőként utalt a geopolitikai körülményekre, s ezzel mintegy „eleve elrendeltnek" állította be a boszniai magyar befolyást: „Néprajzi térkép alapján országfelosztásokat csinálni nem lehet. Bármilyen politikai változások jönnek is közbe, Bosznia örökre a magyar medencére lesz utalva, amerre folyói folynak, mert a földrajzi tényeken az embernek nincs módjában változtatni." - Uo. 20. (Ugyanezzel a logikával utasította el Szerbia Boszniával kapcsolatos jogigényét. A közös származás és nyelv tényével szemben a szerbek jövevény voltára és alacsony színtű kultúrájára hivatkozott. - Uo.) Nem tartható Győrffy érvelése egyfelől azért, mivel a telepítés céljára hasznosítani kívánt szerbiai állami termőföld-tulajdont a Monarchia (és nem Magyarország!) szuronyok fedezetében birtokolta. Másfelől ugyan a szociális vagy politikai helyzettel elégedetlen szerb tömegek önkéntes Oroszországba költözése történeti tény. Ebben a kényszer-szituációban ugyanezt elvárni mégis valóságtól elrugaszkodott, sőt cinikus feltételezés volt, hiszen a szerbek számára „ajánlott" másik útirány Amerika volt, amiből az következnék, hogy a szerző abban bízott, hogy a megszállt Szerbiában feleslegessé vált szerbek „szívességből" mintegy helyet cserélnek az amerikás magyar kivándoroltakkal. Győrfly meggyőződéssel állította: „ a magyarság szaporulati feleslege Szerbiában mindig új hazát talál, s a szerbeknek pedig kultúrát visz, amire nagyobb szükségük van, mint Nagy-Szerbiára. „ - Uo. (28.) 29. 81 Klebelsberg 1915. júl.l9-i levele Tiszához. - RZsL, Tisza-iratok, 44/a. fol. 13. cs. 21. és 22. 1915 30. t.
