Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179

1184 ERDŐD Y GÁBOR jelent számában a Journal de Bruxelles

2 behatóan elemzi az európai folyamatokat.3 Nyugtalanítónak nevezi, hogy bár a rövidtávon gondolkodó politika fenntartások nélkül dicséri a civilizáció morális és anyagi gyarapodását, valójában nem tudja eloszlatni azokat az aggodalmakat, melyeket cikkíró és elvbarátai a kontinens jelene és jövője kapcsán éreznek. Holott minden irányból az intézmények megrendülését, a trónok ingadozását, s még értelmiségi körökben is az anarchia terjedését tapasztalja, és különösen aggasztónak nevezi a pauperizálódási folyamat elmélyülését, „a populáris szenvedélyek" ezzel járó térnyerését. Az ábrázolt negatív tendenciák felerősödéséért egyértelműen a liberalizmus szekularizáció útján haladó irányzatát teszi felelőssé, mivel annak működése szerinte mindenhol a vallásos meggyőződés és a hit gyengítését vonja maga után, holott az említett értékek nélkül „a morál nem egyéb, mint üres szó." Az európai fejlődéssel kapcsolatos általános fenntartásait a brüsszeli orgánum konkrét elemzésekkel alapozza meg. Az itáliai politikai fejleményekről adott áttekintése4

mindenekelőtt a karbonári mozgalom kibontakozásának káros következményeire irányítja a figyelmet. Különösen rossz néven veszi, hogy képviselői a pápa és más fejedelmek által bevezetett reformokkal visszaélve támadják a kormányokat, miközben teljes erővel hirdetik a félsziget maradéktalan egysége létrehozását sürgető propagandájukat. Ezzel egy időben minden gyűlöletük középpontjába a katolicizmust állítják, a szerzett jogokat pedig a nullával egyenértékűnek tekintik. Elemző a félszigeten kialakult helyzetet az Európa szerte kibontakozó politikai mozgalmakat életre hívó komplex okokból vezeti le, s nem kis mértékben reményeinek is hangot adva a karbonári mozgalom gyors leáldozását jósolja abban az esetben, amennyiben az érintett kormányok elszánják magukat a pápai útmutatások őszinte követésére. Ugyancsak kritikus álláspontot foglal el a Journal de Bruxelles a február végi párizsi forradalom megítélésében. Szomorúan veszi tudomásul, hogy az értelmiség és a „nemes szívűek" egyaránt engedtek a korszellem nyomásának, s a szabadságot hangosan követelő demonstrációk őszinteségében kételkedve kifogásolja a kormány megbuktatása érdekében alkalmazott eszközöket. „A valódi szabadság nem jelenhet meg ilyen ruházatban" — hangsúlyozza, és nehezményezi, hogy szinte kötelezően érvényes magatartásformává vált minden ésszerű kezdeményezés elvetése, miközben az okosabbak a véres forradalom fantomjától félve visszahúzódva mérlegelik a teendőket. Hitet téve az alkotmányos szabadság kivívásának forradalmi megrázkódtatásokat elkerülő szerves útja mellett, illúzióktól mentesen és némileg ellenérzését is érzékeltetve mutat rá arra, hogy bár megfigyelései szerint a belga sajtó egy része örömmel számol be a radikálisok térnyeréséről a szomszédos országokban, a valóságban „mi leszünk Franciaország pusztulásának első áldozatai."5 2 A liberális-katolicizmus konzervativizmusba hajló irányzatát képviselő brüsszeli vállalkozás a „Courrier de la Meuse" folytatásaként jön létre 1841. január 1-én, és több megszakítással 1926. május 31-ig jelenik meg. 3 „Revue politique" Journal de Bruxelles (a továbbiakban JB) 1848. febr. 7. 37. sz. 1. 4 „Revue politique" JB 1848. febr. 1. 31. sz. 1. 5 „Revue politique" JB 1848. febr, 24. 31. sz. 1.