Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179

BELGIUMI KATOLIKUS LAPOK MAGYARORSZÁGRÓL 1848-49-BEN 1181 káját november 10-én megkezdő Kongresszus, amelynek többsége a forradalommentes átalakulás mellett kötelezte el magát (s ami egyben de Potter háttérbe szorulását vonta maga után) legelső intézkedései között, 12-én meghozta trónfosztó határozatát, két nap múlva pedig proklamálta a sajtószabadságot. A történelmi pillanatban egybegyűlt képviselők rendkívüli horderejű feladat elvégzésére: Belgium nemzeti szuverenitásának a liberális-alkotmányosság és a parlamentarizmus alapján történő helyreállítására vállalkoztak. Munkájukat sokban elősegítette, hogy a korábbi években nem csupán a históriai jelentőségű fordulat levezénylésére hivatott élcsapat és a mögötte felsorakozott, széles társadalmi beágyazottsággal rendelkező politikai mozgalom szerveződött meg, hanem az átalakulás hiteles programjának alapelvei is kirajzolódtak. A „koalíció" hétköznapi filozófiai alapvetését a „Courrier de Pays-Bas" szerzője 1829. július 1-én a következőképpen fogalmazta meg: „a katolicizmus és a liberalizmus két különböző, de nem két ellentétes doktrínát fejeznek ki. Egy katolikus nem szükségszerűen liberális, egy liberális nem szükségszerűen katolikus, de ugyanaz az ember egyszerre lehet ez is és az is, azaz egyszerre szeretheti vallását és akarhatja a szabadságot. A belgák tömege ebbe a kategóriába tartozik." Konkrét cselekvési tervezeteiben a belga liberális-katolikus koncepció az oktatás, az egyesülés, és a vallás szabadságát állította középpontjába, s az egyházat az állammal szemben — a korábbi évtizedek negatív tapasztalatai birtokában — a szabadság és az önállóság attribútumaival kívánta felruházni. A radikális-liberális alternatívával szemben legkövetkezetesebben a Nothomb, Rogier és Lebeau irányítása alatt álló „Mémoriale belge" képviselte a mérsékelt, az európai diplomáciával együttműködést szorgalmazó, a fejedelmi autoritást a liberális alkotmányosság talaján megerősíteni óhajtó tendenciát. Meghatározó befolyását a későbbiekben fokozatosan a genti „Journal de Flandres" veszi majd át. Kiemelkedő szerepet játszott ugyanakkor az irányzat megjelenítésében és népszerűsítésében a Félicité Lammenais katolikus-demokratikus eszméit közvetítő brüsszeli „Le Siècle". A liberális-katolicizmus francia űttörő alakja talán sehol nem örvendett akkora népszerűségnek, mint Belgiumban. 1829-ban megjelent „Des progrès de la révolution et de la guerre contre l'Eglise" című munkáját a Mémoriale például teljes terjedelemben leközölte. Elsősorban az ő munkásságának köszönhető, hogy a Vormärz Nyugat- és Közép-Európájában egyre többen felismerték és vallották: a liberalizmus távolról sem azonosítható az antiklerikalizmussal, a liberális alapelvek egyáltalán nem állnak ellentétben a katolicizmussal. Lammenais nem a katolikus hitelvek liberalizálására törekedett, űtkeresése nem a keresztény dogmák világát érintette. Nem új katolikus politikai taktikát, hanem a lezajlott polgári átalakulás történelmi tényét felismerő és elfogadó új katolikus társadalomelméletet kívánt kidolgozni, olyan stratégiát, amely a destruktív tagadás kontraproduktiv magatartását meghaladva lehetővé teszi a katolikus egyház kezdeményező alkalmazkodását a polgári társadalom által meghatározott új világban. Az ő, valamint követői nemzetközi összmunkájának köszönhető, hogy a liberális-katolicizmus végül pozitívan tudott reagálni az amerikai és a francia forradalom liberális-demokratikus törekvéseire, és konstruktív választ fogalmazott meg a szekularizáció, illetve az ipari forradalom társadalmi-gazdasági kihívásaira.