Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Erdődy Gábor: Belgiumi liberális katolikus hírlapok a magyarországi változásokról 1848-1849-ben 1179

1180 ERDŐD Y GÁBOR A „Courrier de la Meuse" hasábjain keresztül hatékony fórummal rendelkező megújuló katolikus politizálás motorját az alsópapság képezte, melynek ellenzéki mozgolódását a sajtószabadság gondolatától hagyományosan idegenkedő, ám a diszkriminatív kormányzati tervektől ugyancsak fenyegetett, a konfliktusban egyébként jobbára a passzív szemlélődés álláspontjára helyezkedő felsőpapság is tudomásul vette. Az érintettek elszántságát a holland uralkodó megosztó kísérlete, az 1827. augusztus 17-én Rómával megkötött, a püspökök kinevezési jogáról lemondó (ám a jelöltek opponálásának lehetőségét megőrző) konkordátum sem gyengítette. S mivel a megállapodás gyakorlati alkalmazását folyamatosan halogatták, a helyzet alakulásával elégedetlenkedő liberális és katolikus politikusok 1828-ban elhatározták az együttműködésükhöz megfelelő kereteket biztosító unió létrehozását. A liberális-katolikus szövetség vezérorgánumát a mérsékelt, kiegyensúlyozott irányvonalat képviselő, és mindenekelőtt Laensbergh, Devaux, Lebeau, illetve Charles Rogier nevével fémjelzett, a Gazetta de Liège nyomdokába lépő „Le Politique" jelentette. Komoly befolyásra tett szert ugyanakkor az 1826-tól megjelenő, flandriai partneréhez képest „radikálisabb" hangvételű „Courrier de Pays-Bas" is, melynek irányvonalát elsősorban Louis de Potter, Sylvain van de Weyer és de Brouckere határozta meg. Népszerűségüket a kormány erőszakos fellépése fokozta. Az ellenzék vezéreként tisztelt és a közvélemény irányítására képes de Potter börtönbe vonulását például valóságos népünnepély kísérte. A fogságban eltöltött időt eredményesen kihasználva a politikus pedig megírta a belga unionizmus koncepcióját megalapozó munkáit. Az 1820-as években az idegen nemzeti elnyomás fokozódása és a gazdasági depresszió elmélyülése időszakában új generáció lépett a belga társadalmi-politikai élet színpadára. Az „ancienne regime" borzalmait csupán szüleik elmondása alapján ismerő, s a holland hatalom alatt felnőtté váló nemzedék többnyire a liberális eszmék, valamint a személyesen szerzett nyugat-európai tapasztalatok hatása alatt ismerkedett a korabeli modernizáció (ipari forradalom), többszörös (nemzeti, vallási, gazdasági, stb.) diszkrimináció által el- illetve továbbtorzított sajátos belgiumi következményeivel, valamint kereste a válaszokat a komplex kihívásokra. A közös felelősség felismerése és a közös ellenség jelenléte az egymásra utalt ifjú katolikusokat, és ifjú liberálisokat végül a tudatosan vállalt együttműködés táborába terelte. Az 1820-as évek végére immár nemzeti egységmozgalommá terebélyesedő összefogás életképességét az 1830. júliusában kitört párizsi forradalom következményeinek eredményes kezelése bizonyította. Az 58. születésnapját ünneplő I. Vilmos tiszteletére augusztus 25-én, a Théâtre de la Monnaie-ben megrendezett gálaelőadáson éppen Auber operáját, a nápolyiak spanyol elnyomóikkal szembeni patriotizmusának emléket állító ,,La Muette de Portici"-t játszották, amikor Brüsszel népe felkelésre szánta el magát. Kritikus nemzetközi környezete ellenére a belga forradalom rendkívül rövid idő alatt képes volt magát megszervezi, s a sikerhez nélkülözhetetlen belső politikai-társadalmi rendet biztosítani. A szeptember 26-án megalakult ideiglenes kormány október 4-i dekrétumában Nemzeti Kongresszust hívott össze a független belga állam rendjének megalkotására, majd a november 3-án megtartott választásokon az egység jegyében, pártállásuktól függetlenül a nemzet legjobbjait ruházták fel az alkotmányalkotás jogával. A mun-