Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Makkai Béla: Önvédelem vagy expanzió? Magyar "nemzetgondozási" program a délszláv régióban a 20. század elején 101
114 MAKKAI BÉLA ges" akadály elhárult az útból. Végérvényesen megszűnt ugyanis a berlini kongresszus mandátumával 1878 óta megszállt Bosznia-Hercegovina feletti névleges oszmán szuverenitás. A Monarchiának, mint a Balkánra táruló nagyhatalomnak csakugyan első rendű érdeke fűződött a két tartomány megszerzéséhez: geopolitikai okokból, a félszigetre mélyen benyúló Dalmácia biztosítása miatt, s még inkább, hogy ez által is gátat szabjon a nagyszerb törekvéseknek. (Utóbbi egyúttal a délszláv egyesítési program ellensúlyozását is jelentette, hiszen az illír mozgalom megszületése óta létezett egy hol szerényebb, hol izmosabb politikai irányzat, amely a horvát nemzeti széttagoltság felszámolásának legfontosabb tényezőjét a horvát-szerb együttműködésben vélte megtalálni.58 ) Bosznia-Hercegovina közjogi helyzete a számos nemzetközi egyezményben elvileg elfogadott, mégis csaknem európai háború árán megvalósuló bekebelezés után sem tisztázódott. Zágráb (és Belgrád is) történeti és etnikai alapon, Bécs elsőrendű gazdasági érdekeltségeire hivatkozva, s a birodalom Lajtán inneni részének megerősödésétől tartva formált jogot az annektált tartományokra. Budapesten történelmi jussnak tekintették az új szerzeményt, és sűrűn idézték az uralkodót, aki Árpád-házi királyi elődeire hivatkozva hozta a világ tudomására a „tulajdonjog" visszaállításának tényét 1908 október 6-i proklamációjában. Széchenyi Béla gróf nemcsak közvetlen összefüggést látott a Julián Egyesület szlavóniai népművelő missziója és a magyarság birodalomépítő boszniai küldetése között, de Jászival ellentétben éppen azt tartotta volna „égbekiáltó bűn"nek, ha bármi nemű kishitűségből veszendőbe hagyják az „Árpádok balkáni örökét".5 9 A „hagyaték" azonban, mint várható volt, a versengő „örökösök" nézeteltéréseinek kiapadhatatlan forrásává vált. A magyar politikai elitnek a Horvátországhoz, vagy akár közvetlenül Magyarországhoz csatolás esetén is tartania kellett egy új, délszláv hatalmi centrum kialakulásától, ami a dualizmus bölcsőjében ringatott magyar birodalmi ábrándok megfojtását jelentette volna. Paradox módon a történész Thallóczy Lajosnak és az akció más vezető személyiségeinek levelezéséből mégis kiábrázolódik egy jellegében nagyhatalmi Bosznia-politika, amelynek megalapozása még Kállay Benjámin, közös pénzügyminiszter nevéhez fűződik. Kállay teljes meggyőződéssel hitt a Száván túli vallási, etnikai és kulturális konglomerátumnak a modern Európába integrálásában - mégpedig magyar közvetítéssel. A magyarság „balkáni hivatása" felől természetesen a kortársak is sokfélét gondoltak és arról eltérő tételeket fogalmaztak meg. Thallóczy a magyarság kulturális küldetését helyezte elképzelései fókuszába,6 0 Klebelsberg a „kor-58 S ne feledjük, az ún. „új kurzusban" a két rokon népnek sikerült áthidalnia korábbi nézeteltéréseiket, s a Monarchia alkonyán jó néhány évre éppen a horvát-szerb koalíció vált kormányzati tényezővé Horvátországban. 59 Jászit Gulyás József citálta. - Gulyás J.: Id. mű, 53. Széchenyi [feltehetőleg Klebelsberg írása] szó szerint a következőket írta: „Midőn egyesületünk a szlavóniai magyarság nemzeti védelmét szervezi, akkor nemcsak közművelődési és nemzetmentő munkát végez, hanem segít megtartani azt a nagy örökséget is, melyet a birodalomépítő Árpádházi királyok hagytak ránk, amelyet nemzeti bűn volna feláldozni politikai könnyelműségből, avagy kishitűségből."- Elnöki jelentés - 1910. 16. 60 Ld.: Thallóczy Lajos: A Balkán-félszigeten beállott változásokkal szemben Magyarország részéről követendő eljárás kulturális és gazdaságpolitikai téren (Emlékirat), M. Kir. Állami Nyomda, Budapest, 1912. - Országos Széchényi Könyvtár - Kézirattár, Fol. Hung./2.
