Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1160 KÖVÉR GYÖRGY szavakról általában is summázza nézeteit. Szerinte az „egy szóból álló jelszavak" olyanok, „melyek alá az emberek bizonyos közös törekvéseit is összefoglalják s amelyek csak annyiban lesznek biztosan tájékoztatók, amennyiben e törekvéseknek célját, eszközeit, teijedelmét föltétlen, egységes tekintély szabatosan körülírta".143 Vajon mennyire tudott ennek a definíciónak megfelelni 1910-es írásában, amelynek természetesen ugyanúgy megvoltak az aktuális motívumai, mint ahogy az eddig idézett munkák zöménél ez nyilvánvaló volt: ott és akkor gróf Pálffy János 1907-es végrendelete és annak a jogász Králik Lajos által közétett értelmező kommentálja volt az eszmefuttatás apropója. A gróf ugyanis három nagyösszegű alapítványt tett, amely elsősorban az oktatás és képzés révén kívánta a magyar állam „törzsét képező középosztály" fenntartását és erősítését szolgálni. Concha a példából kiindulva a magyar mágnás és gentry egymásrautaltságát hangsúlyozza, miközben a „gentry-mozgalom helyes, természetes" mivolta mellett tör lándzsát (annak minden eddigi tévelygése ellenére), sőt a földbirtok tehermentesítése, az örökjog rendezése kapcsán törvényhozási intézkedéseket is sürget.144 Nincs itt tér a szerző egész történelmi gondolatmenetének rekonstruálására, hiszen az számos ponton ismétlését jelentené a fent elmondottaknak, a fogalomtörténeti megjegyzéseket azonban mégis tárgyalnunk kell. Concha ugyanis úgy véli, hogy „a jogállásában nagyon megfogyatkozott, vagyoni erejében meggyengült, nemesi nevét részben elhagyó, részben megváltoztató nemesség... a negyvennyolcas nagy átalakulás után középosztálynak kezdi magát nevezni, az utolsó harminc év óta pedig előkelőbb része egészen idegen, angol nevet vesz föl s gentrynek szereti magát hivatni."145 A hetvenes évek kiábrándulása a névadással karöltve mozgalmi formát öltött: a nemesi kiváltság megszűnte által támadt új társadalomban való elhelyezkedési törekvéseknek folyománya volt az a homályos mozgalom, mely a hetvenes években egy idegen angol szót, a gentry-t honosította meg nyelvünkben, hogy vele a régi nemesség s az új középosztály, a műveltebb és vagyonosabb földbirtokosok s a jómódú szellemi foglalkozásúak egybetartozását jelezze. Mert a gentry szóval három egészen különböző embercsoport vélte a maga csoportérdekét jelölni s nem habozott, amennyiben e külön csoportok érdekei között kapcsolatot látott, a közös elnevezést elfogadni. E három csoport: a régi nemesség, a földbirtokosság, a nem földbirtokból élő szellemi foglalkozásoknak oly sokféle pályájú embert egyesítő tarka világa, akiket egy névvel megjelölni bajos, s akiket, ha nemesek nem voltak, a régi idő honorácioroknak, az újabb, a maga alkotó elemeinek s az új Magyarország legjobb nem nemes elemeinek egybeolvasztására törekedtek. Törekvéseikből azonban főleg a vidéken, egyes megyékben, annak épen ellenkezője lett, amire céloztak. A nemességnek előbb fertálymágnás, bugamágnás név alatt összefoglalt elemei, megfélemlítve a jogegyenlőség hangos jelszava által, nem mertek, mint nemesség, külön társadalmi osztályként csoportosulni, fölkapták hát a gentry nevet, kiforgatták értelméből s épp ellenkezőjévé tették annak, ami eredeti értelme szerint: a születési nemesség egy kis körévé." Concha, 1904. 22. 143 Concha, 1904. 3-4. 144 Concha, 1935. 319-324. 145 Uo. 273. Concha ezt még megtoldja azzal, hogy „a »fonetikus« írás magyar fanatikusai" szerinte azzal járultak hozzá nemesség és mágnásság szembeállításához, hogy a „Dzsingiszkánra emlékeztető hangzás" révén a „kegyelt ázsiai bölcsőjével látszanak összekapcsolni a gentrységet s benne a köztudomásúlag germán eredetű hercegi, grófi, bárói címeket viselő mágnásságnak ősmagyar ellentétét sejtetik" uo. 273-274.
