Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1161 tehetetlenségével, lateinereknek, a legújabb, igen tökéletlenül művelt osztályoknak nevez, mert hisz nem egyedül foglalja magában a társadalom magasabb műveltségű elemeit."14 6 A nevezett három csoport valójában kettő, hiszen Concha felmondja a nemesség és földbirtokosság közötti hagyományos azonosítást, de ehhez nem kapunk külön indoklást.147 Csak sejthetjük tehát, hogy Concha a fogalom jelszószerúsége mögé próbálja utólag megkonstruálni a lehetséges csoportaspirációkat (nyilván nem véletlen, hogy itt nem osztály-fogalmat használ!). Az angol szó fogalomtörténete minden korábbinál pontosabban tesz különbséget a „nobleman" és a „gentleman" között, ahogy annak történetét is rekapitulálja, hogy miként lettek az angol főrangú családok másod- és harmadszülött gyermekei gentryvé, illetve ezáltal hogyan vált ez a csoport a közrendűek és nemesek között közvetítő, átjárást biztosító nyitott réteggé.148 Az ettől eltérő magyar történeti fejlődés (külön)útjának elemzésében nem követjük a szerzőt a részletekben, ám szeretnénk kiemelni annak néhány jelét, hogy ezek a fejtegetések mennyire normatívak. Felvonul itt az egész fent idézett gárda Asbóthttól Münstermannig, utóbbit pont a középosztály és a hivatalnokság azonosítása miatt marasztalja el.149 S közben hol Beksics, hol Berzeviczy, jóllehet nem azonos mértékben, megkapja a magáét. Margitay pedig egyenesen a „komikum pompás esetei" sorában kerül terítékre.150 A liberálisok persze elsősorban az önsegélyre utalás miatt részesül-14fi Uo. 282. Ehhez azonban hozzáteszi, hogy „ellenben idegen maradt újabb társadalmunknak a gentry név alá sorakozó csoportosulásától az az elem, mely más társadalmak középosztályának színét-javát teszi ki, ú. m. a középosztálynak az ipari, kereskedelmi és pénzárúk nagyobb mennyiségével s egyben magasabb szellemi kultúrával megáldottak felső rétege." uo. 283. Itt e réteg vékonyságára és németségére vonatkozó sztereotípiák következnek. 147 Aligha véletlen, hogy Szűcsi ismertetése épp a gentry definíció elmosódottságát kifogásolja. Szerinte „az új hivatalnok-gentry és a régi fóldbirtokos-gentry egy osztály maradt, hiszen a közös családi származás és hagyományok összetartották őket." A bekerülőket sem „hivataluk és foglalkozásuk emelte a gentry közé, hanem társasági helyzetük. Úgy tartja, a beházasodásnál sem lehetett „a keresztény és nemesi származástól" eltekinteni. Mindettől a leszármaztatási nézőponttól igyekszik megkülönböztetni a „gentryskedés" fogalmát. „A gentryskedés újabban valóságos ragályként lépett fel országszerte, a mi az előkelőbb gondolkodást és viselkedést, vagy legalább annak látszatát hozván magával, comicus kinövései mellett sem egészen elítélendő társadalmi jelenség, de nem mind gentry az, aki annak hiszi magát, vagy azt szeretné, hogy annak tartsák." Szűcsi, 1910. 183. 148 Concha, 1935. 285-287. 149 Uo. 299.; 313. Asbóth azonban nem nyolcvanas évek beli tanulmányával, hanem a hetvenes évek röpirataival szerepel. 150 Beksics már ott pennavégre kerül, hogy röpirataiban „egynek veszi a gentryt és nemességet: hogy a nemesi renden túl, a müveit osztályok egyesülési törekvése is benne van, nem bírja, vagy nem akarja észrevenni." uo. 308. A „nagy új középosztály" terve kapcsán pedig így fakad ki szerzőnk: „Beksics nem beszélne oly nyugodtan, ha meggondolja, hogy gondolatának ellentmond a közép mellett a felső és alsó osztály létezése, hogy az általa annyira kívánt nagy középosztály, a bourgeoisie, a társadalomnak leginkább ostromlott osztálya, hogy olyan nagy középosztályt sehol sem ismer a világ, mert az mindenütt magában tagolt, hogy a szocialista irányzat minden osztálykülönbséget ostromol." uo. 309. Elismerően szól Berzeviczyről, mint aki „első irodalmunkban, aki a gentry természetének tisztázásához fog." Szerinte Berzeviczy „helyesen mutat rá, mily eltérő értelemben használjuk mi a gentry szót, mint azok, akiktől kölcsönöztük, az angolok." Másrészt azonban hibáztatja — mily távolinak tűnik ma már e tisztán pozitivista érvelés —, hogy ezzel kapcsolatban „nem állapítja meg a teljes valóságot". S tovább megy, amikor azt állítja: „Midőn Berzeviczy ekként a régi nemes hevével száll síkra a nemesség téves velleitásai ellen, téved, ha egyben az alakulandó űj középosztálytól azt kívánja, hogy az demokratikus, mindenekfölött liberális legyen." uo. 310-311.
